A Fokoláre Mozgalom elnöke ázsiai utazása során elsőként a „hajnali nyuga­lom országát” kereste fel.

A koreaiak mindent nagy­ban képzelnek el, mégpe­dig azonnal, sőt mindent nagyban is tesznek, mégpedig azonnal. Jóllehet a demokrácia tel­jessége felé tartanak, a politikai, a gazdasági és a szociális kihívások mégis próbára teszik ezt a mindig rohanó népet. A belső társadalmi feszültségek sokszor vészesen kri­tikus méreteket öltenek. És ne fe­ledkezzünk meg a két Korea köz­ti szakadás okozta sebekről sem. Ebben a helyzetben a politikának és a vallásnak is számolnia kell az állandó változás és fejlődődés kö­vetkezményeivel.

Maria Voce, a Fokoláre Mozga­lom elnöke januárban megláto­gatta a koreai közösséget Giancarlo Faletti társelnök kíséretében. A mozgalom itt kétezer elkötelezett tagot számlál és országszerte ös­szesen huszonötezren csatlakoz­nak hozzá.

„Felhívást szeretnék intézni ehhez a népes családhoz – nyilat­kozta Maria Voce a KBS nemzeti televíziónak. – Mivel ilyen gazdag és ilyen sok értéket hordoz, ki kel­lene nyílnia az egész társadalomra, mindazok felé, akiknek hasznára lehet.”

A kihívás valójában nem csak a Fokoláre koreai közösségének szól, hanem az egész népnek: „Általá­ban is nagyon sokat tudnak adni a koreaiak a többi ázsiai országnak, amire az egész világ egyre nagyobb figyelemmel tekint. Egészséges nép, amely az egész kontinens fej­lődéséhez hozzájárulhatna.”

Maria Voce ellátogatott a parla­mentbe is – ami Koreában szintén egykamarás –, és igen hasznos be­szélgetést folytatott az Egységért Politikai Mozgalomhoz közel álló képviselőkkel. A többség és az el­lenzék közötti konfliktusoktól ter­helt helyzetben öt éve dolgoznak azon, hogy a parlamentben jobban érvényesülhessen az egymás iránti tisztelet és a közjóra törekvés. Kez­deményezéseik között szerepel „a parlamenti nyelvezet megtisztítá­sa” is, amelyhez a képviselők ötven százaléka csatlakozott, és közülük több mint százan a „monitoro­zást” is vállalták. Rendszeresen megvizsgálják a felszólalásaikat, hogy a nyelvezet, amit használnak, segíti-e vagy sem a politikai felek megbékélését.

Maria Vocéval a többség és az el­lenzék képviselői, ami Koreában már önmagában is tanúságtétel a napjainkban oly heves politika légkörében. A szó így hamarosan arra terelődhetett, hogyan lehetne legjobban bevinni a parlamentbe az egység lelkiségét, és ezzel újra közelebb hozni a politikához a többségében bizalmukat vesztett embereket. „El kellene űzni az elő­ítéleteket – ajánlotta Maria Voce –, és arra kellene gondolni, hogy az ellenkező oldalról is születhet vala­mi jó. Természetesen mindenki úgy gondolja, hogy a saját módszere a legjobb. De ezt nem tekinthetjük abszolútnak: a saját módszerünk mindig relatív és jobbítható. Ezen az alapon, ha komolyan meghall­gatjuk, jónak és elfogadhatónak találhatjuk az ellenkező oldal javas­latát is.” Sőt, ennél többről van szó: „Néha egyetértésre is juthatunk va­lamiben. Ilyenkor reflektorfénybe kell ezt helyeznünk, és megmutat­nunk, hogy a többség és az ellenzék egyaránt a közjóért dolgozik, nem­csak ellenségeskedést táplál.”

Beszéltek a gazdasági fejlődésről és a társadalmi igazságosságról is. Dzsung Hön politológus professzor, az egységért Politikai Mozgalom tagja megkérdezte Maria Vocét, hogy miben tud hozzájárulni az egyetemes testvériség lelkülete a vallásközi párbeszédhez. A mai, alapjában véve toleráns Koreában ez is nagyon aktuális téma. „Az egység ajándéka az egész emberi­séget átöleli, és túlmutat a vallási különbözőségeken – válaszolta a Fokoláre elnöke. – Az egység ma­gasabb szinten összegzi a különbö­zőségeket. Ezért az emberi szívet, a minden emberi szív mélyén ott élő lényeget veszi célba: a vágyat, hogy szeressünk, és hogy szeresse­nek minket. Mindig szerethetünk a vallási hovatartozáson túllépve, megpróbálhatjuk megérteni a má­sikat. Élhetjük az aranyszabályt, amely minden vallásban megtalál­ható: ne tedd másnak, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.”

A Koreai Katolikus Egyházban van a világon a legtöbb keresztelő évente: mintegy százezer. A papok­nak és a püspököknek nagy a hite­le, a világiak tevékenysége viszont lehetne hatékonyabb is. Hat püs­pök szívből jövő szavakkal fogadta Maria Vocét és Giancarlo Falettit a püspöki kar elnökének, Peter Káng Uil, Csedzsu püspökének a veze­tésével: „Szeretném hangsúlyozni, milyen sokat tesz a Fokoláre Moz­galom a koreai egyházért különö­sen az ökumené és a vallásközi párbeszéd terén az egy­ség karizmájával, amire szüksége van minden­kinek.”

Joseph Li Hánték püs­pök hozzátette: „Hálát adok Istennek ezért a lelkiségért, amely a par­lamentbe is eljuttatja a követőit, akik igazi világi hívőkként teljesítik ke­resztény hivatásukat.”

A beszélgetés során szóba ke­rült egy korábbi kezdeményezés, amit Lazarus Ju Hüng-Szik, Tedzson püspöke ismertetett: „A püspöki kar tagjaival negyedévenként ta­lálkozunk, hogy megéljük egymás közt a kommuniót. Ezt a Foko­láre püspök barátainak javaslatára határoztuk el annak idején. 2002 óta huszonnyolc összejövetelt tar­tottunk már.” Káng Uil püspök hozzátette: „Korábban csak azért jöttünk össze, hogy megvitassuk a gyakorlati kérdéseket. Azóta gya­korlattá vált közöttünk, hogy mint testvérek találkozzunk.”

Michele Zanzucchi

Fordította: Reskovits Ágnes

Fotók: CN (4)

Új Város – 2010 május-június

az egység lelkisége

KOREA KÖZELRŐL