Haiti válaszra vár
Lassan újraindul az élet a nyugati félteke egyik legszegényebb országában. Szerencsére nem maradt egyedül Haiti népe, és a borzasztó természeti katasztrófa után mindmáig sokan ajánlják fel segítségüket.
Megrendülve követtük a híreket január közepétől. Az elmúlt kétszáz év legpusztítóbb földrengése döntötte romba Haiti fővárosát 2010. január 12-én. A több mint kétmillió lakosú Port-au-Prince úgy nézett ki, mintha lebombázták volna: összedőlt az elnöki palota, a katedrális, a parlament épülete, és a repülőtér is működésképtelenné vált. Haiti egyike a természeti katasztrófák által legtöbbet sújtott országoknak. Csak 2008-ban négy pusztító hurrikán söpört végig a karibi szigetország területén.
A nagy erejű földrengés után romok és rengeteg szenvedés maradt. Katasztrofális, apokaliptikus – ilyen jelzőket lehetett hallani azoktól, akik a helyszínre siettek, hogy segítséget nyújtsanak. Halottak ezrei lehetnek még a törmelékek alatt, a túlélők közül pedig négyezren elveszítették valamelyik végtagjukat. Kétszázharmincezer halálos áldozatról beszélnek. Félmillióan hajléktalanná váltak, az emberek az utcán élnek villany, ivóvíz és élelem nélkül. A szükséghelyzetben az alapvető élelmiszerekért folyik a harc.
A bajba jutottakért késedelem nélkül világszerte szolidaritási akciókat indítottak az egyházak és a nemzetközi szervezetek. Sokak hősies viselkedéséről szólnak a hírek, akik érdek nélkül mentik a veszélybe került életeket. A világ számos részéről több ezren érkeztek azzal a szándékkal, hogy segítsenek a szenvedőkön és a rászorulókon, példát adva az emberi jóságra és szolidaritásra, amely nem vár külön dicséretet. Az összefogás, a szolidaritás legmeglepőbb, legszebb megnyilvánulása, amikor az amúgy is szegények segítik szegény testvéreiket. Tudják, hogy egymásra vannak utalva.
Az élet megy tovább. Bár hírhedt a korrupció, óriási az erdőpusztítás, és 55%-os az analfabetizmus az országban, mégis van remény. Egy összességében keresztény népről van szó, amely nem adja fel könnyen. Bátor emberek, gyakran látni őket imádkozni az utcákon. Szeretnék újjáépíteni az országukat. A legnagyobb segítség az volna, ha lehetőséget kapnának, hogy kézbe vehessék sorsukat.
Már látható, hogy a tragédiából származhat jó is. Egy dominikai püspök így fogalmazta meg: „Talán Isten fel akart rázni minket, hogy észrevegyük a mellettünk élő embereket. Talán Isten a világ, különösen a fejlett országok figyelmét szerette volna felhívni, hogy mozduljanak meg és ezt az aprócska országot segítsék kihúzni a nyomorból. Ne felejtsük, hogy Isten a romokból fakaszt életet! Új életet fog teremteni a haiti népnek más népek szolidaritásából.”
Szerkesztette: Bartus Sándor
|
A Dominikai Köztársaságtól alig pár kilométerre, Haiti északi tartományában található Mont-Organisé. A hegyek közé ékelődő település egykori polgármestere, Wilfrid Joachin az elsők között ismerkedett meg az egység lelkiségével, és a város vezetőjeként (1995-2000) sokat tett a szigetlakókért. Bár másodszorra is megválasztották, ellenfelei tisztességtelen eszközökkel kiszorították. Látva, hogy megbocsátott nekik, sokan elkezdtek dolgozni a különböző érdekcsoportok közötti békéért. Egy bíró például, aki éveken át igazságtalan döntéseket hozott, nyilvánosan kért bocsánatot.
Hat nappal a földrengés után. Szinte minden családból vannak hozzátartozók az áldozatok között – tudjuk meg Joachintól –, mert a falvakból nagyon sokan Port-au- Prince-ben telepedtek le a tanulás vagy a munka miatt. Jelenleg nagy tömegek hagyják el a fővárost. Egy szál ruhában sokan érkeznek ide a Dominikai Köztársasághoz közeli kisvárosba. Napok óta éhezve koldulnak élelmet, szállást, nem tudnak mihez kezdeni. Ez a helyzet más városokban is. A Dominikai Köztársaság megnyitotta határait, hogy a sebesülteket a kórházakban elláthassák. A közösség tagjai minden lehetőt elkövetnek a határ közelében, hogy segítsenek: „Nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Elhatároztuk, hogy építünk egy központot a szegény családoknak.” Évekkel ezelőtt a Fokoláre Mozgalom kapott egy földterületet, itt szeretnének húsz családnak házat építeni. Időközben egy ruha-, élelmiszer- és gyógyszerelosztó központot is nyitottak a helyi kórház közelében. A Fokoláre közösség Haitin csak külső segítséggel tudja ezt a tervet megvalósítani. A projekt támogatására és a földrengés túlélőinek megsegítésére gyűjtés indult – melybe a magyarországi Fokoláre közösség is bekapcsolódott, és közel egymillió forintot küldött. Maria Dalgarno (Living City) írása alapján szerkesztette: Medvey Judit |
POLITIKA ÉS LELKISÉG HAITIN 
Joachin szerint az ország legnagyobb gondja a korrupció, bár sok pozitív változás figyelhető meg. Bízik a hosszú-távú tervezésben mind az oktatás, mind a talajerózió megfékezése terén. Állítja, hogy megfelelő tervek birtokában kevés eszközzel is sokat el lehet érni. Szerinte minden azon alapszik, hogy a szolgálatunkat a testvérek iránti szeretetből végezzük-e: „Láttuk, és folyamatosan látjuk Chiara Lubich meggyőződését testet ölteni. Ha éljük az evangéliumot, létrejön a kölcsönös szeretet, amely életet ad Jézusnak közöttünk. Megtapasztaljuk, hogy Ő az, aki megoldást talál minden szociális problémánkra.”
A közösség növekedtével egyre több program válik gyümölcsözővé: iskolát alapítottak, ahol immár hatszáz gyermek tanul a hatodik osztályig folyamatos kanadai segítséggel, és kitűnő eredménnyel teszik le az állami vizsgákat. A tervek szerint öt éven belül középiskolát is nyitnak a kisvárosban. Haitin az állam szerepvállalása az oktatásban szinte elenyésző, jobbára a városokban akadnak elvétve iskolák, de a tanuló gyermekek 82%-a fizetős, magán intézménybe jár! Egy másik kezdeményezése a Fokoláre Mozgalomnak a távtámogatási projekt, amelyet helyi tagok felügyelnek. 2009-ben háromszáz gyermek élvezte ennek áldását Haitin.
Új Város – 2010 március-április
társadalom – földrengés után
HAITI VÁLASZRA VÁR