Az áprilisi választások küszöbén sokan új utakat keresnek. Német testvér­lapunk interjúja eddig ritkán hangoztatott keresztény szempontokat fogal­maz meg. A Szentháromság hitéből nem lehet politikai programot levezet­ni, Gisbert Greshake teológus számára ez mégis a világ legtermészetesebb dolga.

 

“Az igazság érdekében újra és újra meg kell próbálnunk viták és hatalmi játszmák, intrikák nélkül olyan megoldást keresni közösen, amelyben végül nincsenek nyertesek és vesztesek.”

Valószínűleg csak a politi­kusokkal folytatott pár­beszédből érthetjük meg, hogy a Szentháromság-Istenbe vetett hitünk miként ültethető át a gyakorlatba, ha politikáról van szó.

– Immanuel Kant még úgy vélte, hogy a Szentháromság-tannak semmi gyakorlati hasz­na nincs.

– Ezt meg tudom érteni, ha arra gondolok, hogyan kezelte a teoló­gia a kérdést hosszú ideig…

A Szentháromság lényege, hogy Isten önmagában is közösség. Te­hát a legfőbb létező személy nem magányos egyeduralkodó, nem egy égi Szuper-Atya, nem egy „tö­mör abszolútum”, hanem három személy közössége. Ha ezt hitem­ben elfogadom, annak komoly következményei vannak.

– Éspedig?

– A Szentháromságba vetett hit az Újszövetség csúcsa, ahol Isten a Szeretet. A szeretetnek azon­ban társra van szüksége. Tehát Istenben létezik egy Én és egy Te, Atya és Fiú. Továbbá a tökéletes szeretet nem csak én és te között jön létre. Mert ez még lehetne kétszemélyes egoizmus, ahol én benned visszatükröződöm, te pe­dig bennem tükröződsz. Nem, a szeretet csak akkor teljes, ha az én és a te egy harmadikra mutat. Istenben ez a Szentlélek. Nálunk, embereknél, például a családban ez lehet a két partner odafordu­lása Istenhez, a gyermekhez, a közös munkához. Akárhogy is, a háromságos Istentől tanuljuk meg, mi is a szeretet.

Egy szempontot még kiemel­nék. A háromság azt jelenti, hogy az egység és a sokszínűség egy­formán eredendő és egyformán alapvető. Kissé provokáló megfo­galmazásban ez nekünk, embe­reknek azt jelenti, hogy a másik az én saját identitásomnak is része. Nem attól leszek önmagam, hogy elhatárolom magam tőle, hanem hogy kapcsolatba lépek vele. Te­hát nem hagyhatom figyelmen kívül a másik különbözőségét, és nem is hasonlíthatom magam­hoz. Személyes érettségem abban nyilvánul meg, mennyire tudom ajándékozni magam a másiknak és a másikat ajándéknak tekinte­ni és válaszolni rá.

  A különbözőség a Háromság- Isten szempontjából tehát hasz­nos, nem pedig olyasmi, amit vala­milyen félreértelmezett harmónia kedvéért meg kellene szüntetni.

– Mennyire alakítja a Szent­háromságba vetett hit az em­berképemet?

– Szükségem van a másikra, hogy belőlem én legyen; de nem tekinthetem eszköznek a saját kibontakozásomhoz. Ő mindig a másik marad, akit önmagáért kell elfogadnom és érvényesülni hagy­nom: az emberi kapcsolatokban növünk fel egymáshoz. Ha nem növünk fel egymáshoz, a kapcso­latok tönkremennek.

– Nem kerülök így hátrányos helyzetbe?

– Emiatt nem kell aggódni. Az énem ugyan a legdrágább, amit a másiknak ajándékozhatok, ám én is annál inkább visszakapom az énemet, minél inkább a másik rendelkezésére bocsátom, minél inkább adom. Példa erre a pszichológia, amely bizonyította, hogy a gyermek csak úgy fejlődhet meg­felelően, ha kialakul a személyes te-viszony az anyával és az apával.

– Nézzük akkor konkrétan a pártpolitikát. Létezik olyan, hogy „Szentháromságos” cse­lekvés?

– A háromságos cselekvés azt jelenti, hogy a másik különböző­sége feltétele a saját identitásunk kialakulásának is. De azt is jelenti, hogy csak akkor juthatunk el kö­zösen az igazságra, ha elfogadom ezt a különbözőséget. Az igazság a párbeszédben jön létre, nem pe­dig a hatalmi harcban, ahol végül az „egy szavazattal több” dönti el, hogy mit tegyünk. Természete­sen a politika mindig is úgy fog működni, hogy a dolgok azért dőlnek el, mert vala­ki lezárja a vitát, és akkor is le kell zárnia, ha valaki­nek az fájdalommal jár. Bűnös világban élünk, és mivel mind hajlamosak vagyunk és leszünk az önzésre, ez nem mindig, sőt a legritkább esetben történik harmonikusan.

Mégis – és ez lenne a háromságos politika – újra és újra meg kell próbálnunk közösen az igazság érdekében, viták és hatalmi játszmák, intri­kák nélkül olyan megoldá­sokat keresni, amelyekben végül nincsenek nyertesek és vesztesek.

– Ez a felfogás alkal­mazható két állam kap­csolatára is?

– Mindenképpen. Mint láttuk, a háromság azt jelenti, hogy egység és sokszínűség egy tőről fakad­nak. Ám amit ma az úgynevezett globalizációs folyamatban meg­élünk, az az egység abszo­lutizmusa, egyeduralma. Egyoldalúan érvényesül: az egyik világgazdaság, a nagy­tőke érdeke, az egyik nagy­hatalom szándéka…

Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az iszlám világ tiltakozik a nyugati ideoló­gia eme monopolhelyzetre törekvése ellen. Így ugyanis valóban nem születik világ­méretű közösség. Az csak a különbségek és a sokszínű­ség elismerése útján lehet­séges.

Miért elégedetlenek olyan sokan az Európai Unióval? Mert túl sok mindent egységesít! A különbözőség tere egyre szű­kül, még ha természetesen van­nak is dolgok, amiket közösen le kell, hogy fektessünk…

– Lehet, hogy a Szenthárom­ságos cselekvés kicsit bonyo­lult, nehezen megvalósítható?

– Egyáltalán nem! Segíthet megérteni az az alapigazság, hogy „Isten közösség”. Ezt egyszerű példákkal akár gyerekeknek is el tudom magyarázni. A kö­vetkezményei pedig an­nyira magától értetődő­ek, hogy a belátásukhoz szóba sem kell hoznunk a Szentháromságba ve­tett hitet. Alapvetően minden ember tudja a szíve mélyén, hogy ez a helyes magatartás.

Nem szabad elfelejte­nünk azonban, hogy a háromságos Istenbe ve­tett hit nem használati utasítás. Isten három­ságként mutatta meg magát, és mi a hitünkkel erre válaszolunk. Ám a háromságos Istenképben felismerjük azt is, hogy a „háromság” az egyet­len érthető és megfelelő struktúra a világon. És nekünk Krisztussá válva különösen is ezeket a struktúrá­kat kellene megerősítenünk vagy megteremtenünk.

Gisbert Greshakkel Joachim Schwind beszélgetett.

Fordította: Sudár Balázs

 

Új Város – 2010 március-április

társadalom – korunk kérdései

SZENTHÁROMSÁG ÉS POLITIKA