Február második vasárnapja a Házasság Világnapja. Ismerkedjünk meg a Házas Hétvége mozgalommal, amely nemrég ünnepelte 25 éves jubileumát. A lelkiségi mozgalmak közti együttműködés és párbeszéd több mint tíz évre nyúlik vissza.

Rohanó világunkban sok minden elbizonytalanít a házasság, a család értékeit illetően. Túlterheltek vagyunk, nincs időnk és kedvünk, hogy belső életünkről beszélgessünk.

A magyar HH jubileumára invitáló meghívóban ezt a provokáló kérdést olvashattuk: „Lehet-e életreszólóan szeretni?”

Szirmai Bélát és Katalint, valamint Varga János atyát kérdezzük, a Házas Hétvége mozgalom magyarországi felelőseit.

Hogyan kezdődött, milyen élmények hatására lettetek a HH tagjai?

Sz. K.: Tizenkilenc évvel ezelőtt egy ismerős házaspár hívott meg bennünket a Hétvégére. Még kicsik voltak a gyermekeink. Nagy élmény volt, hogy intimitásban, csak magunkban élhettük meg azt a csodát, amit a Szentlélek velünk tett ez alatt a két és fél nap alatt. Világossá vált számunkra, hogy a legfontosabb a házasságunk folyamatos ápolása, mert enélkül minden egyéb kapcsolatunk olyan lesz, mint az alapok nélküli épület. Ezáltal együtt jutunk a gyermekeinkhez. Könnyebben oszthatók meg a munkahelyi gondok is egy olyan társsal, akivel napi mélyebb kapcsolatban élünk, nem csak a felszínen találkozunk. A legfontosabb mégis, hogy Isten elé álljunk, hisz Ő kötötte össze a kettőnk életét és áldotta meg: „hogy a kettő egy legyen”.

Hamar belesimultunk a közösségbe, a különféle feladatokba. Nagy örömmel tesszük ma is. Hét évig vezettük a szolnoki közösséget, majd a budapesti tartományt, és most a magyarországi és a határon túli közösségeket is.

A Házas Hétvége a házaspár kapcsolatának az elmélyítésén dolgozik, vagyis nem elsősorban az egyén, hanem a közösség, a párkapcsolat a hangsúlyos.

V. J.: A Házas Hétvége – bár neve kicsit mást sugall – minden állapotbeli szentségben élőt, házasokat és papokat megszólít, a hangsúlyt a személyes kapcsolatokra, a szeretetben való megújulásra, a szeretet-kommunikációra helyezi. A kezdeti lelkesedéshez, szeretethez, szerelemhez kell visszatérni. A házaspárokban így megújul az elkötelezettség egymás felé, és ebből fakadóan a gyermekek, a család, a társadalom felé. A papokban, szerzetesekben pedig a közösségeik, a híveik felé. Ezt nem lehet hivatalból, mint valami munkát végezni, csak élő kapcsolatok, bensőséges szeretet által. Hivatásunk, hogy ki házasként, ki papként, ki szerzetesként állandóan megújuljon a szeretetben és ehhez másoknak is kedvet adjon.

Mint a magyar Házas Hétvége vezetői tartjátok a kapcsolatot a többi európai országban működő Házas Hétvége-felelősökkel.

Sz. B.: Az Európa Tanács 13 ország nemzeti felelőseiből áll, és az európai közösség számára folyamatos, rendszeres kapcsolattartást jelent. A találkozókon különféle lelki anyagokat, de a közösség szervezéséhez is hasznos tanácsokat kapunk és kicseréljük egymással tapasztalatainkat. A Házas Hétvége programja az egész világon ugyanaz, Amerikától a Fülöp-szigetekig, Togón keresztül Kínáig: ha a párok hitükkel és szeretetükkel megnyílnak egymás felé, és utat engednek a Szentléleknek, felélesztik az első szeretetet. Ezt az atyák és szerzetesek is megélhetik a saját hivatásukkal kapcsolatban, az Isten- és emberszeretet vonatkozásában. A nemzetköziség komoly támasznak bizonyul, hogy felkészüljünk a világ kihívásaira, és ellen tudjunk állni a fellazító erőknek.

Mik a céljai, hogyan épül fel a mozgalom?

V. J.: Törekvéseinket talán így lehetne megfogalmazni: gyengeségünk tudatában, a szentségekből erőt merítve, saját hivatásunkat hűségesebben megélve, az Egyház közösségében a szeretet civilizációját építeni és erre másokat is meghívni. A Házas Hétvége a szó szoros értelmében nem is mozgalom, hanem lelkiség. Nincsen belépés, fogadalomtétel, vagy előírt kötelezettség a tagok számára.

Aki részt vett első hétvégén és tetszik neki, meghívjuk az életünkbe, részt vehet további programokon, hétvégéken. Bekapcsolódhat a területi találkozókba, vagy kisebb csoportokba. Akit alkalmasnak tartanak a helyi felelősök, azokat felkérik, hogy – megfelelő képzés után – tartsanak maguk is hétvégét. Akik szolgálatot vállalnak a közösség megbízásából, azok három évre szóló ígéretet tesznek, amelyben elkötelezik magukat a Házas Hétvége közössége, lelkisége, céljai mellett.

Áldásnak érezzük, hogy újabb területek nyílnak meg, mint például a Jegyes Hétvége, a Döntés Hétvége egyedülállóknak, vagy a legújabb különleges program, a Hit-hétvége, amely Isten e legnagyszerűbb ajándékát segíti elmélyíteni a résztvevőkben.

Idén egy jubileum is ráirányította a figyelmet a mozgalmatokra.

Sz. K.: Októberben ünnepeltük a Házas Hétvége magyar közösségének 25 éves jubileumát. Erre az időpontra meghívtuk az Európa Tanácsot is Esztergomba. Vendégünk volt Bíró László püspök atya, aki a maga természetességével mesélt a kezdetek izgalmas pillanatairól, és arról a munkáról, amit végigkísért a Hétvégében napjainkig. Az ünnepi szentmisére megtöltöttük a bazilikát az Európa Tanács tagjaival együtt. Megható és felemelő volt látni, hogy mekkora közösséggé nőttünk fel.

Büszkeségünk az a könyv, ami erre az ünnepi alkalomra jelent meg és az elmúlt 25 év jelentősebb eseményeit foglalja össze.

Sz. B.: Az esztergomi tanácskozás egyik fontos témája volt a kiengesztelődés. A bennünket körülvevő társadalom számtalan kihívást állít a lelkiségi mozgalmak elé. Ilyen a szekularizáció, a halál kultúrája, a családok szétesése, a fiatalok gyermekvállalásának visszaesése, az együttélés problémája, a növekvő keresztényellenesség, stb. Nem csak a magunk, hanem a társadalom számára is keressük a konkrét válaszokat.

Nagy lehetőséget érzünk a lelkiségi mozgalmakban. A propagandánk nem harsány, de ha a példáink vonzóak a világ számára, az életünkkel tudunk fénnyé válni. A mai társadalom vágyik a megértő szóra, vágyik arra, hogy az egyén közösséghez tartozzon, méghozzá jó közösséghez. Itt van a mi szerepünk: lehetőleg minél több házaspár és atya, szerzetes ismerje fel az Úrnak azokat az ajándékait és kegyelmeit, amiket a házasság és az egyházi rend szentségei rejtenek! Ezeket szeretné mozgalmunk megerősíteni.

Antalóczy Béla és Ágnes

Fotók: Szirmai Béla fotóalbumából, Mészáros Gábor

Új Város – 2010 január-február

közelkép – mozgalmak

ÉLETRESZÓLÓ SZERETETTEL