NINCS LEHETETLEN – ISTENNÉL

Tavaly még javában advent napjait éltük, lelkesen számoltuk gyermekeinkkel, hány napot kell még aludni szentestéig. Tervezgettük, mikor indulunk a vidéken élő nagyszülőkhöz, testvéremhez. Fél éve tartogattam az öt nap szabadságot, hogy a két ünnep között el tudjunk utazni hozzájuk.

Gyanútlanul mentem dolgozni egyik nap, amikor a félévzáró zsíros kenyér partit tartottuk meg. Alig vártuk, hiszen ilyenkor kötetlen, vidám beszélgetésekre nyílik alkalom, az egyébként keveset találkozó kollégák között. Délben határidős feladatot kaptam, december 30-ig kellett jogorvoslati kérelmeket elbírálni. Egy világ omlott össze bennem: oda a szabadság, nem tudunk hazautazni. Még nem csináltam soha ilyen feladatot, a jól megérdemelt pihenés helyett jöhet a tanulás, kolléganőm szabadságon lesz, Angliában dolgozó férje akkor jön haza karácsonyra, az oktatókat vizsgaidőszakban holmi bizottságosdira összehívni lehetetlen vállalkozásnak tűnt.

Félelmem nem volt alaptalan, sorra utasítottak el a kollégák, ki ezért, ki azért nem akart beszállni a munkába, amit persze emberileg megértettem, de engem kötött a határidő.

Akkor jutott eszembe az életige: „Istennél semmi sem lehetetlen.” Imádkozni kezdtem, hogy Jézus küldjön olyan embereket segítségemre, akik már ismerték ezt a feladatot. S így is lett, megkaptam minden segítséget a Rektori Hivatalból is és egyik kolléganőmtől is. Karácsony előtt le tudtuk zárni az ügyet. Az utolsó napon már tiszta szívvel tudtam hálát adni szívemben Istennek, akinél tényleg semmi sem lehetetlen.

Csányiné Fejes Tekla Szeged

ERDÉLYI VISSZHANG

Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az összes erdélyi olvasó nevében önfeláldozó munkájukat, amivel az Új Város folyóirat és könyvek fordításán, szerkesztésén és kiadásán fáradoznak.

Külön köszönjük, hogy az évek hosszú során át rendszeresen és kedvezményesen elérhetővé tették számunkra ezeket a kiadványokat. Sokan érezzük a szívünkben, hogy vissza kellene jeleznünk, egy-két személyes tapasztalattal besegítenünk azért, hogy ne csak „fogyasztói” legyünk az Önök munkájának, de sajnos mindeddig csak a gondolat szintjéig jutottunk el. Személyes kapcsolatainkon, beszélgetéseinken keresztül próbáljuk eljuttatni hálánkat és elismerésünket, amivel Önöknek tartozunk.

Tisztelettel és szeretettel:

Nagy Ildikó

Új Város – 2012. február

Párbeszéd az olvasóval