„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1,15)[1]

Márk evangéliumában Jézus ezekkel a szavakkal kezdi hírül adni a világnak megváltó üzenetét: „Beteljesedett az idő, és már közel van Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."

Jézus eljövetelével egy új korszak veszi kezdetét: a kegyelem és az üdvösség korszaka. Legelső szavai arra hívnak, hogy befogadjuk a nagy újdonságot: az Isten országát, és elérhetővé teszi ezt mindenki számára, közel hozza minden emberhez. S rögtön megmutatja az utat is: térjünk meg, és higgyünk az evangéliumban, azaz gyökeresen változtassuk meg az életünket, és fogadjuk be Jézusban azt az igét, amelyet Isten általa mond ki minden kor minden emberének. Ez a két dolog összetartozik: a megtérés és a hit. Nem létezhetnek egymás nélkül: mindkettő a kapcsolatból fakad az élő igével, vagyis Jézus jelenlétéből, aki ma is ezt ismétli a tömegeknek:

„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."

Ha befogadjuk és éljük Isten igéjét, az teljes szemléletváltáshoz, megtéréshez vezet. Az ige Krisztus érzésvilágát ülteti át a szívbe, így európaiak, ázsiaiak, ausztráliaiak, amerikaiak, afrikaiak, mindenki az Ő érzéseivel tud szembenézni a körülményekkel magánéletében és a környezetében is.

De mi az oka annak, hogy az evangélium csodát tesz, mély megtérést eredményez és új, ragyogó hitet ajándékoz? A titok abban a misztériumban rejlik, melyet Jézus szavai hordoznak. Mert nem egyszerű buzdítások, javaslatok, útmutatások, irányelvek, rendeletek vagy parancsok ezek. Jézus saját maga van jelen az igéjében, beszél, szól hozzánk. Szavai Ő maga, Jézus maga.

Igéjében tehát vele találkozunk. Ha szívünkbe fogadjuk szavát, úgy, ahogy akarja (vagyis készek vagyunk életre is váltani), akkor egy vagyunk vele, megszületik vagy növekszik bennünk. Ezért mindnyájan tudunk válaszolni, sőt mindnyájunknak válaszolnia is kell Jézus sürgető és sokat követelő meghívására.

„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."

Előfordulhat, hogy valaki túl magasztosnak és nehéznek tartja az evangélium igéit, és úgy véli, hogy azok túlságosan távol állnak az emberek életmódjától és a közfelfogástól, ezért az a kísértése támad, hogy szívét bezárja előttük és elbátortalanodjék. De ez csak akkor történik meg, ha azt gondolja, hogy egyedül kell elmozdítania hitetlensége hegyét. Ehelyett elég lenne azon fáradoznia, hogy az evangéliumnak legalább egy igéjét életre váltsa, hogy váratlan segítséget, egyedülálló erőt találjon, amely lámpás lesz lépései előtt[2]. Az ige ugyanis, mivel Isten egyik jelenléte, szabaddá tesz, megtisztít, megtérít, vigaszt és örömöt nyújt, bölcsességet ajándékoz, ha belőle merítünk.

„Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."

Hányszor lehet fény számunkra ez az ige egy nap folyamán! Amikor beleütközünk saját gyengeségeinkbe vagy a másokéba; amikor úgy tűnik, hogy lehetetlenség, sőt képtelenség Jézust követni; amikor a nehézségek azt sugallnák, hogy adjuk fel, ettől az igétől úgy érezzük, mintha szárnyakat kapnánk, mintha friss levegőhöz jutnánk, és erőteljes ösztönzést érzünk az újrakezdésre.

Elég egy kicsiny, gyors fordulat, hogy kilépve énünk zárt világából kinyíljunk Isten felé, és megtapasztaljunk egy másik életet: az igazit. Ha aztán meg tudjuk osztani ezt a tapasztalatunkat egy barátunkkal, aki szintén az evangéliumot tette élete alaptörvényévé, akkor látni fogjuk, hogy körülöttünk megszületik vagy kivirágzik a keresztény közösség. Mert Isten megélt és továbbadott igéje erre a csodára is képes: látható közösséget hív életre, amely Krisztusról tanúskodva a társadalom kovásza és sója lesz a föld minden pontján.

Chiara Lubich

Új Város – 2012. február

Az élet igéje – A megtérés és a hit ajándéka

[1] Az Élet igéje, 1997. február. Megjelent: Új Város 1997/2

[2] Vö: Zsolt 119,105