A januári életige arra hívta fel a figyelmemet, hogy azt keressem, ami odafönn van. Különben az élet kisebb és nagyobb problémái elveszik örömömet, kitartásomat, hogy Isten Országát építsem.

Egy adminisztrációs ügyet kellett végigvinnem egy internetes honlapon keresztül, melynek kapcsán egy vélhető hiba miatt telefonon egy ügyintézőhöz kellett fordulnom. Valahogy nem értettük meg egymást igazán, pedig igyekeztem világosan elmondani, majd e-mailben is leírni, hogy mi a problémám, kérésem, amit csak ő tud elintézni. Nem sikerült. Mivel elég bonyolultnak látszott az ügy, szinte egy egész délelőttöt töltöttem el vele, amit kicsit sajnáltam, mert volt más teendőm is. Végig próbáltam kitartani abban, hogy ne ragadjon magával a félreértések sorozata. Az ügyintéző válaszleveléből az derült ki, hogy komplett hülyének néz, aki nem tud két intézmény között különbséget tenni és arra sem képes, hogy megértse, ebben az ügyben kihez kell fordulni. Az egyik intézmény történetesen a volt munkahelyem volt, tehát tökéletesen tisztában voltam a helyzettel. Erre a levélre igyekeztem úgy reagálni, hogy az életige fent idézett mondata hassa át. Meglepetésemre a korábbi „Tisztelt Tóth Judit” megszólítás helyett most már a „Kedves Judit” kezdetű levelet kaptam, melyben az ügyintéző burkoltan, de megfogalmazta, hogy megértette eredeti kérésemet és megköszönte szíves együttműködésemet, majd intézkedett a hiba kijavításában. Csupán arra kért, jelezzek vissza, hogy látom-e honlapjukon a javítást. Fellélegeztem, és hálát adtam azért, hogy hagytam, élhessem bennem az ige, általa épüljek és építsek.

Tóth Judit

2012. január

Hogy ne borítsanak el a problémák