Mostan színes életről álmodom
Lassanként beköszönt a tél. Közeledik az advent és a karácsony. Az időjárás egyre hidegebb, hűvösebb, a színek elhalványodnak, fakóbbak, jellegtelenebbek lesznek.
Lehetséges volna, hogy egyszer ne így legyen? Lehetséges lenne megtartani a színek élénkségét? Képesek volnánk őrizni, óvni városaink, falvaink, lakóhelyeink szépségét, vitalitását? Itt az idő, hogy új módon gondolkodjunk a színekről. Ezt tette több mint száz táborozó augusztus végén a Börzsöny északi részén található kis faluban, Bernecebarátiban. A Gyerekek az Egységért Mozgalom negyedik nyári táborára gyűltek össze, gyerekek, fiatalok, felnőttek és családok.
„Hajnalodik, kiugrom az ágyból…”
Mennyi-mennyi lehetőség adódik máris, hogy szeretetünkkel színesebbé tegyük a tábort! A reggeli előkészítése, a torna levezénylése, s hogy mindezekhez résztvevők is kellenek: a tapintatos ébresztés bevállalása. Rövid rendrakás után irány a nagyterem! A torna azonban csak itt kezdődik el igazán. Az egyik csoport gondos munkájának hála, pókhálószerű képződmény állja utunkat, így alaposan meg kell dolgoztatni végtagjainkat, hogy bejuthassunk a programra. De csak, hogy majd jobban tudjunk figyelni. Emellett még látni is szeretnénk, amiről mások gondoskodnak: a szemüvegeinket lelkiismeretesen megtörölgetik. Micsoda ötlet! Kell ennél jobb kilátás?
A délelőtti témák szélviharként söpörnek végig gondolataink állóvizén. Felelősség, kapcsolatok és döntések. Telitalálat a tizenéves korosztálynak, de nemcsak nekik. Az elhangzott mondatok mélyére nézünk a csoportbeszélgetésben. Nem elég igent mondani bizonyos dolgokra, legalább ugyanolyan fontos nemet mondani más dolgokra. Tudunk ellenkezni, ha kell, vagy életünk szüntelen bólogatás? – ez csak egy a rengeteg példából. Műhelymunkák következnek: alkotás és tervezés fényképezőgéppel, kézzel-lábbal, hangszalaggal, nyitott és csukott szemmel, úton és útfélen, brácsával és hegedűvel. A közös munka örömét az ebéd során oszthatjuk meg egymással. Biológiai egyensúlyunkat finom étek és egy jó kis akadályverseny tartja fenn! Vagy egy kirándulás Drégelypalánkra!
„Felhőbe hanyatlott a drégeli rom…”
A távolban füstfelhő látszik. Csak nem a törökök megint? Esetleges támadásuk eleve kudarcra ítéltetett, hisz nem kétséges, itt mindenki az életét adja! Legyen szó favágásról az idős néninél, gyerekvigyázásról, sakkozásról, vagy esti mese olvasásról, maximális az erőbedobás. Mind-mind kis színezés csupán, mégis gyönyörű kép áll össze belőle. Vagy inkább képlet? A matematikai jeleket is segítségül hívjuk, hogy jobban megértsük, mit jelent létünket megosztani (/), egy lépést tenni a másik felé (+), szeretetünket megsokszorozni (x), a világban meglévő fájdalmat csökkenteni (-), előre mozdítani az egyetemes testvériséget (=), és mindezek után reménykedni a százszorosban (%). Minden napra jut ezekből egy-egy gondolat.
„Hallgasd meg a városod szívét!”
Itt az idő, hogy szeretetünkkel saját lakóhelyünk felé forduljunk. Kinek mi jut eszébe? Mivel tehetné színesebbé, szebbé a mellette élők életét? Egy szemétszedés, egy kórházlátogatás, egy idős rokonnal való találkozás? Ötleteinket a zenekar koncertje egészíti ki és ad nekik igazi többlettel. „Nem egyszerűen csak zene volt. Éreztem, hogy valami, még inkább valaki, ami köztünk volt, engem is megérintett, megszólított… A legtöbb dal a városról szólt, a mindennapi életünkről, és ettől megérintve én is elgondolkoztam kicsit a saját dolgaimon, és úgy érzem, hogy abban a néhány percben sikerült átlátni őket szeretet szempontjából.” – írja később egy fiatal.
Chiara Lubich szavai új értelmet nyertek ez alatt a pár nap alatt. A bernecebaráti tábort neki ajánlottuk, a Gyerekek az Egységért Mozgalom alapítójának, aki új élettel ajándékozott meg sokunkat. És ez az élet utat tör… Nem áll meg Bernecebaráti határánál, folytatódik, kitárul. Köszönjük az együtt töltött órákat, a beszélgetéseket, a sok apró és nagyobb figyelmességet, a közös élményeket! További jó színezést, és színes napokat!
Képek a táborról:Bernecebaráti 2008
Gőbel Ágoston
Új Város 2008. november-december