Bizonyos számítások szerint 1844-ben született. 2004-ben tehát, amikor kimúlt, százhatvan éves volt. Ez a köztudottan hosszú életű teknősbékák között is becses időnek számít. Timothy tehát teknősbéka volt, aki pályafutásának utolsó hatvan évében a Powderham kastély rózsakertjében Gabriella Courtenay asszony gondoskodását élvezte.

Timothy eredetét homály fedi. Hol született? Hogyan jutott annak egy bizonyos portugál hajónak a fedélzetére? Hol talált rá Gabriella asszonyság nagyapja, John Courtenay, a Real Marina Britannica hajóskapitánya? Mindez titok marad. Tény, hogy egy hadihajó fedélzetén a legénység kabalájaként részese volt a krími háborúnak, és ott volt Szevasztopol ágyúzásánál 1854-ben. Ő, aki annyira szerette a békét és a nyugalmat!

Timothy nem tudhatta, de az orosz erőd falai mögött egy fiatal tiszt szolgált, akiből később híres író lett, Lev Tolsztoj. Ez a szörnyű háborús élmény megérlelte a meggyőződést benne, hogy az embereknek jobb, ha békében élnek egymással.

Az őfelsége három hajójának fedélzetén eltöltött negyven év alatt jó néhány fontos vagy magát fontosnak tartó embert megismerhetett. Miután körbehajózta a világ tengereit, számtalan néppel és országgal találkozva annyi bölcsességre tett szert, hogy bárki megirigyelhette volna. Végső állomáshelye a Courtenay kastély lett.

Az igazat megvallva mozgalmas életét követően teknősünknek nem volt könnyű hozzászoknia meglehetősen egyhangú életviteléhez, amit csak némi szellemjárás tett változatossá.

Múltak az évek… Az egyetlen említésre méltó esemény 1926-ban történt, amikor megpróbáltak számára feleséget találni. Akkor jött a meglepetés, mert kiderült, hogy Timothy, akit a neve alapján mindenki fiúnak gondolt, tulajdonképpen nőstény teknős. Bemutatták neki Tobyt, de a parti nem jött össze, így több szó nem is esett kis teknősökről.

Az utóbbi években Timothyra rábíztak egy nála jóval fiatalabb teknőst. Igyekezett is volna átadni a benne felhalmozódott hatalmas tudásmennyiséget, és hogy mit is gondol az emberekről. Kár, hogy amikor épp nem ő aludta az igazak álmát, akkor a fiatalabbnak támadt aludhatnékja, úgyhogy a társalgás meglehetősen vontatottra sikeredett…

Gianfranco Restelli

Fordította: Vizsolyi László