A Gyerekek az Egységért Mozgalom nyári táborában közel százötvenen: fiatalok és felnőttek a testvériség tapasztalatát élhették. Az egyik résztvevő szerkesztőségünknek beküldött személyes írását közöljük.

„Na, jó, kezdjünk el pakolni. Hat nap, akkor ennyi és ennyi póló… Igen, kell hálózsák… Vajon megtalálom őket a Keletiben? A felét sem fogom ismerni, áh nincs kedvem elmenni! Jó, igaz, tavaly nagyon jó volt… Akkor hát, kell még tányér, evőeszköz… Hú, most már indulnom kell.”

„Rengetegen vagyunk. Ketten a nyakamban…, ez a vesém volt. Na jó, nem szólok, legfeljebb előbb hazamegyek.  Szerencsére van egy-két ismerős és kedves arc. Miskolc. Egy órát kell várnunk a vonatra, amivel Bódvaszilasra megyünk. Sok emberrel megismerkedtem. Tök jó gondolataik vannak ezeknek a fiataloknak. Bódvaszilas. Erről nem volt szó. Ez egy kis falu! Mit fogok én csinálni, mert nem bírom ki itt sokáig, az biztos! Na, jó, megyek beszélgetni. Vele tavaly egy szobában aludtunk. De jó, nem is tudtam, hogy itt van!”

“Most megyek haza! Ilyen nincs! Lavórban kell fürdeni, a vizet mi melegítjük, várni kell rá minimum fél órát. És persze a fiúknak van zuhanyzójuk.”

„Hát mégsem megyek haza. Tegnap este egy lánnyal segítettünk egymásnak, és közben nagyon jót beszélgettünk! Egész meg lehet szokni ezt a lavórozást.”

„Ma reggel reklámokat elemeztünk. Ha én tudom, hogy a reklámok így befolyásolnak, egy darabot se nézek meg! Na nem baj, majd ezentúl… Nem maradhat el a kirándulás sem. Annyira tetszett! Megálltunk félúton, hátizsákból építettünk egy oltárt; két fadarabot összekötöttünk – kész a kereszt – és máris kezdődhet a szentmise. A mi csoportunk a túra végén eltévedt, sőt bőrig is áztunk. De szerintem e nélkül nem élveztük volna ennyire.”

„Csoportbeszélgetés a felnőttekkel. Hát az is kiderült, hogy vannak „érthető” felnőttek. Ajaj, nehéz lesz végig teljesen tisztán kitartani egy párkapcsolatban. Remélem nekem sikerülni fog!”

„Még egy túra. Előtte megnéztük a Baradla-barlangot. Nagyon szép, csak ne lenne ilyen hideg! Néhányan elhatároztuk, hogy a hosszú túrára megyünk. Útközben a csapatok felszedik a szemetet; ezzel segítünk az Aggteleki Nemzeti Parknak. Leégett a nyakam, agyoncsíptek a szúnyogok, fáj a lábam… Na, elég a nyavalygásból. Jó volt a túra, megismertem vagy öt embert…!!”

„Éljen a táncház! Nincs is ennél jobb. De a legjobb az, hogy közösségi táncokat járunk, és ha nem megy valakinek, rögtön hárman ugranak segíteni. A mai műhelyen megtanultunk egy koreográfiát, amit előadunk a színes esten. Nagyon jó lett, nekem tetszik.”

„Még sportolunk is. De nem úgy, hogy mindenképpen győzni akarunk.”

„Színes este. Ennyi jó fej fiatalt! Kitaláltak az estének egy kerettörténetet. Beöltöztek falusi öreg néniknek és bácsiknak, annyit nevettünk! A koreográfia is jól sikerült. A színház csoport is készített egy jelenetet, nagyon ötletes, humoros és frappáns volt.”

„Szombat. Nem akarok hazamenni! Itt sokkal egyszerűbb volt adni, hiszen mindenki ezt tette. Félek, egyedül nem fog menni… Igaz, van egy csomó e-mail címem, majd a többiektől kérek tanácsot, meg a kártyák, amit mindennap kaptunk, biztos segíteni fognak. Már most hiányzik mindenki!!”

Képek a táborról: Bódvaszilas

Körmendy Mária Eszter