Egy mozaik élő részei
A mozaiknak szimbolikus jelentést szoktunk tulajdonítani. Az egyes elemeknek csak az összképben van értéke, és ha bármelyik hiányzik, akkor a mozaik nem teljes. Szociológus vagyok, az egyén és társadalom közötti feszültség kutatója. Mély benyomást tett rám Chiara Lubich első társnői közül a legfiatalabbnak, Silvana Veronesinek egyik mondata: „Együtt, mindenki szebb lesz.”
Bennie Callebaut
Évek óta bennem él ez a gondolat, mert a mindennapokban gyakran ahhoz vagyunk szokva, hogy a másik emberre problémaként vagy akadályként tekintsünk. Chiara az első trentói közösség tapasztalatát tárja elénk, ahol felfedezték, hogy az evangéliumot közösen is tettekre lehet váltani, és ez nagyszerű lelki felfedezéseket eredményez és valós változásokat hoz az emberek életébe. Mindenki a maga helyére kerül, a közösség nem nyomja el az egyént, hanem ki-ki hozzájárulásával a közös tevékenység hatékonyabb lesz. Érdekes megfigyelni, hogy az idézett mondat nem arról szól, hogy jobbak lettek, hanem hogy szebbek lettek. A szépség, azt mondják, egy nagyobb egységet, a különbözőségek harmonikus szintézisét jelzi.
Együtt, amikor Krisztus közöttünk van, „mindenki szebb lesz”. |
Az együtt szó Chiara számára kifejezi mindazt, amit Isten önmagából ajándékoz nekünk, amikor közöttünk él. Mi úgy tudunk válaszolni szeretetére, hogy igyekszünk megtenni akaratát. Ez olyan folyamatokat indít el közöttünk, amit a szociológia nyelvén még nehezen tudunk megfogalmazni. Rajtunk múlik, hogy keresztény testvéreink felfedezzék, hogy együtt szebb, és ezt a tapasztalatot továbbadjuk a körülöttünk élő emberiségnek is. Jézus jelenlétéről van szó ugyanis közöttünk, aki nem erőlteti rá magát senkire, hanem jelen akar lenni azok között, akik élik az evangéliumi kölcsönös szeretetet.
Ennek kapcsán eszembe jut a két testvérről szóló rabbinikus elbeszélés. Isten szállást keresett magának a Földön. Látott két testvért, akik arattak és egyenlően osztották szét egymás között a termést. Éjszaka az egyik testvér felébredt és elhatározta, hogy termésének egy részét testvérének adja, mert házas és el kell tartania gyermekeit. Kicsit később felébredt a másik is, és ő is elhatározta, hogy termésének egy részét testvérének adja, mert nem házas, és felmerül a kérdés, ki fog róla gondoskodni, ha megöregszik. A végeredmény az volt, hogy másnap a két termés mennyisége nem változott.
A következő éjszaka is ugyanez történt. A harmadik éjszaka pedig egyszerre ébredtek fel, találkoztak és átölelték egymást. Isten ekkor ezt mondta: „Közétek megyek lakni, oda, ahol testvérként szeretik egymást az emberek.”
Fordította: Bartus Sándor
Fotó: CN
Új Város – 2011 november-december
lelkiség + szociológia – Egy mozaik élő részei