A teológusok azt állítják a Szentlélekről, aki a szeretet köteléke az Atya és a Fiú között, hogy ő a történelem és a társadalmi kapcsolatok alakítója, és ezért a média forrása és mintája. Mit jelent a tájékoztatásban dolgozni?

Küldetés ez vagy szakma? Attól függ, hogyan éljük meg. „Ne hagyjátok, hogy a munkátok elvakítson benneteket – mondta a pápa tavaly Los Angeles-ben. – Kommunikációs szakemberekként hatalmas szellemi erő van rátok bízva, amely az egész emberiség kincse.”

Ez a figyelmeztetés olyan felelősséggel ruházza fel a „média mesterét”, amit sajnos nem mindig tart szem előtt. Pedig mintegy Jézus „mandátumának” a visszatükröződése, amelyet a Szentlélektől kapott. Ő indít bennünket arra, hogy a tömegkommunikáció révén minden embert egyetlen családba gyűjtsünk, ami az első lépés ahhoz, hogy a kölcsönös szeretetben egyesüljünk.

A Bibliában a globális kommunikáció két jellegzetes epizódjáról olvasunk. Az egyik negatív: ez Bábel, a másik pozitív: a Pünkösd. Bábelben egyre magasabb falakat húznak, trónt emelnek az Államnak és a Piacnak, a csoport sérthetetlenségének. Pünkösdkor „mindenki a saját nyelvén hallotta, amit beszélnek.” A Szentlélek itt átformálja a különböző származású, más-más kultúrájú és érdekeltségű egyéneket olyan személyekké, akik készek a közösségre, és nyitottak az új, meglepő, közösségi tapasztalatokra és az egyre teljesebb igazságra. Megszűnik az egyéni és csoportos elszigetelődés, feltárul a közösség csodája, ugyanakkor megmarad a nyelvi, történelmi sokszínűség. És minél inkább kinyílik a kapcsolatok rózsája, az ember annál inkább önmagára talál. Közösségben élni a másikkal, mindenkivel: ez az emberiség.

Istennek tehát sem az uniformizálás, sem az egyénieskedés, sem a bezártság nem tetszik. Szereti a sokszínűséget, a különböző kultúrák, embertípusok, hagyományok eltérő tapasztalatait, sőt azokat a különféle formákat is, ahogy az emberek megszólítják őt.

Bizonyos szempontból Bábel és Pünkösd figyelmeztet a jelenleg mindent szabványosító globalizáció és az egyesült világ ideálja közötti szembenállásra is. Ez utóbbi terv szolgálatában áll lapunk. Senkinek nem kell lemondania saját önazonosságáról vagy a nyelvében kifejeződő kulturális gazdagságról. Itt mindenki elismeri a kulturális sokszínűséget, az egyes népek elvitathatatlan társadalmi, politikai, vallási hagyományait, és azt a párbeszédet közöttük, amely az igazi út az áhított jövő felé.

Nedo Pozzi

Fordította: Aranyi Krisztina

Új Város 2011. május-június

Nézőpont – BÁBEL ÉS PÜNKÖSD