Családi kupaktanácsok
A családok világában szükség van új, a korunk igényeinek megfelelő, jó gyakorlati megoldások kidolgozására. Ilyenek lehetnek a családi kupaktanácsok is.
A családi ügyek megbeszélése
Minden családnak van valamilyen többé-kevésbé átgondolt módszere arra, hogyan hozzon döntéseket. A tradicionális családban ez a családfő feladata volt. A legtöbb famíliában azonban ma már elementáris igény van arra, hogy a többi családtag, elsősorban a házastárs is részt vegyen a döntésekben. A megoldások sokfélék, sokszor nem tudatosak, és az elbizonytalanodott helyzetben sok a konfliktus is, illetve nem mindig születnek a család javát szolgáló döntések. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy van valami többlet abban, amikor az egész család összeül, ahhoz képest, amikor anya beszél fiával, apa beszél lányával és utána közvetítenek a többi családtag felé: nagyobb a kiegyensúlyozottság, több a bölcsesség, erősebb az egység.
Valamiféle családi tanácskozó fórum fontossága fokozatosan vált nyilvánvalóvá számomra. Chiara Lubich gondolatai vezettek rá ennek szükségességére, aki azt tanácsolja a szülőknek, hogy tekintsék át közösen azokat a javakat, melyeket a Gondviselés megélhetésük biztosítására küld, hiszen Isten nemcsak gyermekekkel áld meg, hanem gondoskodik is arról, hogy el tudjuk őket tartani. A mezők liliomainak nemcsak növekedését ad, hanem öltözteti is őket. Chiara hangsúlyozza, hogy a család gazdasága szent dolog, mely a család lényegét érinti, magához a házasság szentségéhez kötődik.
Baráti körömben sok olyan családot ismerek, ahol havi költségvetést és mérleget készítenek. A hónap elején leülnek egy asztal köré, és számba veszik a bevételeket és a kiadásokat, majd közösen mérlegelik, hogy mennyit tervezhetnek élelemre, ruházkodásra, rezsire, üzemanyagra, lakás fenntartására, mosó- és tisztálkodási szerekre, stb. Előtte persze megvonják az előző hónap mérlegét, vagyis megnézik, hogy megfelelően gazdálkodtak-e javaikkal.
Az Atya felé fordulva
A családi kerekasztalnak ez a tapasztalata nem csupán a család anyagi javainak kezelésében segít, hanem kiterjed a családot foglalkoztató minden kérdésre, és kifejezésre juttatja a keresztény lét egy igen alapvető sajátosságát: testvéreinkkel közösen, Jézussal közöttünk, az Atya felé fordulunk, hogy megosszuk vele gondjainkat és Tőle kérjük a mindennapi kenyeret. Ez az az alaphelyzet, amelyet Jézus maga jelölt meg számunkra kívánatos létmódként: „Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,19-20).
Jézus ebben a „felállásban” nem úgy jelenik meg, mint aki minden tekintetben előttünk jár, vagy aki előttünk áll és tanít bennünket, aki felsőbbrendű és végtelenül több nálunk, hanem mint aki egy közülünk, aki a testvérünk, a barátunk. Ebből a helyzetből száll fel a legalapvetőbb imádság, az Ő imádsága, a Miatyánk, és ennek nyomán minden más imádság, amelyet egyetértésben megfogalmazunk, családunk anyagi és lelki szükségleteire vonatkozóan.
Korunk gondolkodása nagyon hangsúlyozza a párbeszédet és a konszenzus keresését, de szinte mindig az emberek közötti egyetértést tartja szem előtt, mint végső célt. A párbeszédben kísérelt közös álláspontot tartjuk általában egy-egy probléma jó megoldásának. Az evangélium logikája ennél sokkal többre törekszik: az egyetértés nem valamiféle végső jó válasz megtalálására utal, hanem annak inkább előfeltétele, amely megteremti a közös nyitottságot arra, hogy képesek legyünk felfogni és befogadni azt a választ, ami az Atyától érkezik a problémáinkra.
Tudatos fejlesztés
Sok tennivalónk van még ennek az evangéliumi logikából fakadó új létmódnak a kibontakoztatása terén. Egy olyan fejlesztési program elején állunk, amelynek során sokkal jobban megérthetjük majd, hogy az Istennel való kapcsoltunk miért is lényegileg közösségi, hogy miért adta programul II. János Pál az egész egyháznak az új évezredben, hogy legyen a közösség iskolája.
Ennek fényében a családi kupaktanács a szeretet és a bölcsesség gyakorlásának színtere kíván lenni, ahol a családtagok egyre jobban megtanulják, hogyan figyeljenek oda egymásra, hogyan ajándékozzák a többieknek saját elképzeléseiket, hogyan találják meg közösen a megoldásokat, és hogyan fogadják be ebbe a térbe a mennyei Atyát. Alapvetően a családban meglevő természetes kölcsönös szeretetre épít, és segít abban, hogy ezt igazi problémakezelő képességgé fejlesszük.
Nincs még kiérlelt gyakorlatunk. Az világos, hogy nem lehet valamilyen mesterkélt dolgot a család világára ráerőltetni. A családi kupaktanács nem parlamenti ülés és nem is vállalati értekezlet, még akkor sem, ha egy-egy család játékos kedvében hívhatja „családi parlamentnek” vagy éppen „családi értekezletnek”, „családi kerekasztalnak”, „családi fórumnak” vagy egyébnek. Előnye a tudatosság és a tervezettség, de szabályai rugalmasan alakíthatók, teret enged a spontán ötleteknek és megnyilvánulásoknak. A józanész és a házaspár bölcsessége fogja eldönteni, hogy az ő esetükben milyen formát öltsön.
A családi kupaktanácsokra vonatkozó jó gyakorlatot azok a családok tudják kiérlelni, akik próbálkoznak vele, majd tapasztalataikat más családokkal tudatosan egybevetik, hogy együtt szűrjék le a tanulságokat, és menet közben egyre tökéletesítsék a módszert.
Akinek kedve van hozzá, látogasson el erre a címre: http://kupaktanacs.wordpress.com
Tóth Pál
fotók: Giuseppe Distefano/CN , Tóth Pál
Új Város – 2011 július-augusztus
közelkép – családi műhely