A pápa horvátországi útja alkalmával a horvát értelmiségnek mondott beszédében megállapítja: „Igent kell mondanunk a modern kor nagy vívmányaira: a lelkiismereti szabadság, az emberi jogok, a szabad tudományos kutatás elismerésére és garantálására, egyszóval a szabad társadalom eszméjére, és szorgalmaznunk kell ennek fejlődését. A racionalitást és a szabadságot azonban nem szabad elválasztanunk transzcendens alapjától, ellenkező esetben ezek a vívmányok saját maguk ellen fordulnak.”

XVI. Benedek következtetése: „A társadalmi élet és a demokrácia minősége nagyrészt attól függ, hogy mit értünk lelkiismereten és mennyit fektetünk a képzésébe. Ha az uralkodó modern felfogás szerint a lelkiismeretet a szubjektivitás területére korlátozzuk, és ide száműzzük a vallást és az erkölcsöt, akkor a nyugat válságára nincs orvosság, és Európa hanyatlásra lesz ítélve. Ha azonban újra felfedezzük, hogy a lelkiismeret az igazság és a jó meghallásának a helye, Isten és az embertestvéreink iránti felelősségünk helye, akkor van remény a jövőre nézve, mert ez ad erőt mindenfajta diktatúra ellen.”

Az egyén lelkiismeretének tehát kitüntetett helye van, ez a végső iránytű a konkrét cselekvésben, de tudatosan képzett lelkiismeretre van szükség. Azt is fel kell ismernünk, hogy a lelkiismeret nem csak szubjektív vagy privát belső hang, hanem közösségi vonatkozása is van, a nyilvánosságban is szerepet játszik. Az európai embernek fel kell ébrednie a szendergésből, mert nem csak fasiszta meg kommunista diktatúra létezik, ahogy erre a pápa a közelmúltban többször felhívta a figyelmet, hanem sokkal rafináltabb diktatúrák korát éljük ma, és nagy szükség volna a közösségi eszmélődésre!

A II. János Pál által szorgalmazott közösségi lelkiség és annak különböző fórumai jó lehetőséget kínálnak a lelkiismeretünk formálására, a tudatosság növelésére és a közös cselekvésre is. Az ilyen közösségekben könnyebben helyére kerül az, ami személyes és ami közösségi, ami az egyénre és szűkebb családjára tartozik csupán és ami a többiek épülésére megosztható, és világosabbá válik, hogy mi a helyes és mi nem az.

Tóth Pál

Új Város – 2011 július-augusztus