TETTEL ÉS IGAZSÁGGAL

Iskolánk könyvtárában összegyűjtjük azokat a könyveket, amelyek javításra, újrakötésre szorulnak. Évek óta egy megbízható és olcsó köttetővel dolgoztatunk. Mivel ez szociális foglalkoztató, ahol az alkalmazottak részlegesen csökkent munkaképességűek, úgy gondoljuk, hogy ezzel a munkával bizonyos mértékig támogatjuk is őket. Mindig rendesen dolgoznak. Legutóbb azonban problémák adódtak. Tőlük szokatlan módon több hónap után küldték vissza a könyveket. Adminisztrációs megkötéseik miatt kétszer is el kellett mennünk hozzájuk. A könyvek egy részét rosszul kötötték be, a számla pontatlan volt, és emiatt több napi extra munkára kényszerültünk. A kifogásainkat nem fogadták el, eljönni nem tudtak, mert betegségük miatt nem tudnak járműre ülni. A tapasztalat itt kezdődött. Úgy döntöttünk, megpróbáljuk szeretni őket. De nem úgy, hogy mindent elfogadunk. Leírtunk tehát minden hibát, kifogást, és partnerként feltettük nekik a kérdést, hogy gondolkodjanak el, ők mit tehetnek ezek kijavításáért. Láthatták, hogy nem ellenségek vagyunk, hanem keressük az igazságot. És ők is elkezdték keresni a megoldást. Ami a könyveket illeti, számunkra kedvező megoldás született. Ugyanakkor a számlájukat rosszul állították ki, kevesebb könyvet számoltak el, mint amennyit megjavítottak. Így mi javasoltuk, tegyenek hozzá még nyolc könyvet. A gazdasági osztályon csodálkoztak, minek foglalkoztunk egyáltalán az egésszel, ha a végén még többet is fizetünk. Mégis így volt tisztességes, és segítettünk ennek a cégnek, hogy megtanulják jobban és felelősségteljesebben intézni az ügyeiket.

H. V.

ELÉG CSAK SZERETNI!

Bátyámmal hosszú évek óta nagyon erőltetett és felszínes volt a kapcsolatom, csak telefonon érintkeztünk családi ünnepek kapcsán, de a beszélgetés végén ilyenkor is inkább szomorúságot, hiányt éreztem. Rendszeres csipkelődései vallásosságom miatt nagyon bántottak, de bennem sem volt meg a jézusi szeretet, mert mindig másra tereltem a szót.

Nemrég nagyon szíven ütött az ige: „Tegyetek jót haragosaitokkal…” Ha Jézus azt akarja, hogy radikálisan kövessük őt, nem maradhatok édes testvéremmel semmitmondó kapcsolatban. A sérelmeken már túlléptem, de a múltbéli fájdalmakat még a szívem mélyén hordoztam. Ráébredtem, hogy radikálisan szakítanom kell a múlttal, nem szabad hordozni a sérelmeket. Nekem kell elsőként lépni bátyám felé, még ha el is utasít.

Közeledett sógornőm születésnapja, és ezt jó alkalomnak tartottam, hogy kapcsolatba lépjek családjával. Telefonbeszélgetéssel kezdődött, meghívtak ebédre. Igent mondtam, de mindjárt erőt vett rajtam a félelem is, hogyan fogadnak majd ennyi év után. A vonaton némi gyomorgörccsel, feszültséggel elkezdtem imádkozni a szokásos imáimat, kértem a Szentlélek erejét, hogy világosítson, vezessen. Az ima végére nyugalom és béke költözött a szívembe. Nekem semmi mást nem kell tennem, „csak szeretnem”, és akkor engem is viszontszeretnek, ilyen egyszerű.

Nagyon szép napot töltöttünk együtt, nem előhozva a régi sérelmeket. Boldogan, nagy szeretetben váltunk el. Este sógornőm telefonon megköszönte a látogatásomat, és megbeszéltük, hogy sűrűbben találkozunk.

Az én részemről „kicsi erőfeszítés” volt, Isten aztán hozzátette a hiányzó 99 százalékot, amitől a szívemet elárasztotta az öröm.

B. J.

TERJESSZÜK JOBBAN!

Mielőtt nyugdíjba mentem, én kaptam meg leghamarabb az Új Várost, mivel a Postán dolgoztam. A kollegáim suttyomban beleolvastak néha-néha. Úgy vettem észre, hogy tetszett nekik. Most már nem tudnak beleolvasni, mert fóliázva érkezik.

A lap szélesebb körben való terjesztéséhez szeretnék néhány ötletet adni, amit máshol is alkalmaznak. Először is, karácsony előtt fel lehet hívni a figyelmet, hogy ajándékozhatunk Új Város előfizetést is. Aztán lehetne például a régebbi számokat olcsóbban közreadni újraértékesítésre, hogy felkeltsék az érdeklődést. Elég 2-3 példányt összefóliázni és így terjeszteni. Erre biztos van lehetőség, ha akad még raktáron. Akár a máriapolira készülve is lehetne ilyen módon közreadni az újságot. Minden régebbi példány olyan, mintha most írták volna! Semmi sem évül el benne! Ha valakinek megtetszik ily módon, akkor elő is fizethet.

Durst Veronka – Elek

Köszönjük az ötleteket, amelyek nagyon megszívlelendők egy olyan korban, amikor a nyomtatott sajtó mindenütt keresi a helyét, a gazdaságos fennmaradás lehetőségeit. Az Új Várost előfizetőink tartják fenn, akik hisznek az egység kultúrájában, és ebben látják az emberiség jövőjét, boldogulását.

a szerkesztők

Új Város – 2011 július-augusztus