A fájdalom rossz vagy jó? Meg lehet-e könnyíteni?

Mindnyájan megtapasztaltuk már, hogy szenvedni rossz. Ennek azonban az ellenkezője is igaz lehet, ha nem a pillanatnyi nehézséget tartjuk csak szem előtt.

Ha egy betegség fájdalommal jár, hamarabb észrevesszük, előbb kérünk segítséget, és a gyorsan felismert baj általában jobban kezelhető. Előfordulnak például olyan idegbántalmak, amelyek a fájdalomérzet elvesztésével járnak. Ez nagyon veszélyes, mert nincs védekezés, és észrevétlenül válhat súlyossá a betegség. Gerinc- vagy agysérülés esetén az orvos nagyon tud örülni annak, ha a balesetet szenvedett újra reagál a fájdalomingerre.

A fájdalomra öntudatlanul izmaink görcsös összehúzódásával reagálunk. Az izomgörcs viszont önmagában is fokozza a panaszokat (mint például a „lumbago” – derékfájdalom esetén is), ezért a fájdalomcsillapítás mindig eredményesebb, ha sikerül izomlazítással egybekötni. Az ellazulást nemcsak gyógyszerrel lehet elérni, jó lehet a masszírozás vagy az előzőleg tudatosan begyakorolt ellazító technika. Fokozza a görcskészséget a vér magasabb oxigéntartalma, ezért fontos, hogy próbáljuk megnyugtatni magunkat, ne kapkodva, hanem egyenletesen vegyük a levegőt.

Egy fizikai fájdalmat lelkileg is fel kell dolgozni. Orvosként sokszor találkozom azzal, hogy a beteget betölti a lázadozás: „miért pont én?” „mit vétettem én, hogy Isten így büntet?” Pedig a bajokat általában senki nem tudja kikerülni, előbb-utóbb mindenki találkozik velük. Ha szeretettel elfogadjuk a fájdalmakat, lelki értelemben „hasznosíthatjuk” is őket, amikor például felajánljuk másokért. Ilyenkor általában kicsit meg is könnyebbülünk. Nincsenek meg ezek a jó következmények, ha csak „elszenvedjük” a fájdalmat, érdemes tehát odafigyelnünk! A megküzdött fájdalom bölcsebbé, együttérzőbbé, erősebbé tesz. Ha közben megtapasztaljuk saját gyengeségünket, megértőbbekké válunk másokkal szemben is. Mindig igyekszem a betegeimet megnyugtatni, hogy Isten mindnyájunkat nagyon szeret, és nem büntetésként adja a szenvedést. Bízzunk benne, hogy megértjük majd, miért tesz minket próbára, és abban is mindig bízhatunk, hogy megadja a fájdalom elviseléséhez a szükséges erőt.

Sokszor látható, hogy egy fájdalmas helyzet megerősíti az emberek közti kapcsolatot. Például egy beteg gyermek a családban elmélyíti a szülők szeretetét egymás iránt, vagy egy katasztrófa előhozza az emberekből a jóra való készséget, az áldozatvállalást. Ilyenkor persze nem a tragédia jó, de a következménye már igen.

Sajnos gyakori, hogy a fájdalom látszólag nem szolgál semmi célt, mert a beteg lelki tartalékai kimerültek. Ilyenkor szorul leginkább segítségre, a fájdalomcsillapítás mellett a lelki támogatás is nagyon fontos. Aki mellett család, vagy legalább néhány ember áll az ilyen esetekben, könnyebben veszi az akadályokat. A hit mindig segít, mert ha bízunk Istenben, megértjük, hogy nincs értelmetlen szenvedés.

A fájdalomra lehetőleg időben fel kell készülni, edzeni magunkat, mint a sportolók. Ha a kisebb megpróbáltatásokat sikerül jól fogadni, remélhetjük, hogy a komolyabb szenvedések idején is hűségesek tudunk maradni. Sokkal könnyebb, ha nem sajnáljuk magunkat, ha megpróbáljuk elterelni figyelmünket saját bajainkról. Hiszen sportolás vagy játék közben szinte észre sem vesszük a fájdalmat, mert nem magunkra koncentrálunk, hanem a célra. És a „meccs” megnyerése minden készülésért, szenvedésért kárpótol!

Nagy Márta

Új Város 2011. március-április