ÉDESANYÁM CUKORBETEG

Édesanyám cukorbeteg lett. Nekem milyen kilátásaim vannak?

A diabetes a harmadik évezred egyik legelterjedtebb betegsége. Két fő típusa különböztethető meg. Most csak arról lesz szó, amelyikbe a betegek több mint kilencven százaléka, valószínűleg édesanyád is tartozik, és amelyik lassan, évek alatt alakul ki. Kimutatható, hogy az ilyen betegek szövetei érzéketlenebbek az inzulinnal szemben, vagyis megnőtt az „inzulin-rezisztenciájuk”. A hasnyálmirigyüknek több inzulint kell előállítania, hogy elérje a megfelelő hatást.

Évek telhetnek el észrevétlenül; aztán amikor a fokozott igénybevétel miatt a hasnyálmirigy „kimerül”, egyre kevesebb inzulint tud termelni, és azt is sokkal lassabban, akkor megjelenik a cukorbetegség. Leginkább azok veszélyeztetettek, akiknek közeli rokona cukorbeteg, az olyan túlsúlyosak, akik főleg a hasi területre híznak, az olyan asszonyok, akiknek nagy súllyal született a gyermekük, vagy a terhességük idején már jelentkezett átmenetileg cukorbetegség, valamint az idősebb életkorúak.

Ha a beteg korán felismeri a bajt és együttműködik az orvossal, esetleg évtizedekig, vagy élete végéig is elegendő lehet a szervezete inzulintermelése. Ehhez azonban életmódváltásra van szüksége: bizonyított, hogy rendszeres testmozgással és fogyással csökkenteni lehet az inzulin-rezisztenciát! A fogyókúrának lassúnak és hosszú távon is betarthatónak kell lennie, mert ha megszakad a diéta, sokkal gyorsabban visszajönnek a leadott kilók. Napi 5-6 részletre kell elosztani a kevesebb ennivalót, mert a kis étkezés nem igényel egyszerre sok inzulint (így kíméli a hasnyálmirigyet), és könnyebb a fogyás is. Ha csak kevés gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztunk (cukros ételek-italok, alkohol, fehérlisztből, fehér rizsből készült ételek, krumpli), szintén kíméljük a hasnyálmirigyet, mert kevesebb, és lassabban termelődő inzulin is elég.

Az inzulin fő feladata, hogy a vérből a sejtekbe juttassa a cukrot. Ha túl kevés van belőle, akkor kevesebb cukor jut a sejtekbe. Amikor már kifejlődőben van a betegség, azért sokkal nehezebb ellenállni az édességnek, mert a sejtekben cukorhiány jelentkezik. Sokszor panaszkodnak a betegek, hogy régebben alig kívánták az édes ételeket, de a betegségnek ebben a szakaszában már nagyon.

Amikor az életmódváltás önmagában már nem hatásos, vagy ha a beteg nem együttműködő, gyógyszeres kezelés is szükséges. Először az inzulin-rezisztenciát csökkentő gyógyszereket kell bevezetni a hasnyálmirigy kímélésére. Ha ezek már nem elegendőek az egyensúly eléréséhez, akkor adjuk csak az inzulintermelést fokozó gyógyszereket (sajnos felgyorsítva ezzel a hasnyálmirigy teljes kimerülését), illetve injekcióban az inzulint.

El lehet tűnődni, vajon mi a célszerűbb annak, aki tudja, hogy hajlama van a betegségre: a szabadon választott diéta és testedzés, ami talán évtizedekig egészséget és jó közérzetet biztosít – igaz, hogy önfegyelmet, esetleg folyamatos újrakezdést kíván –, vagy pedig tétlenül várni azt az időt, amikor kényszerűségből, már a betegséggel küszködve muszáj betartani a szigorúbb diétát, és a testedzés is sokkal kevesebb örömöt ad. Ha a statisztikai adatokat nézzük, úgy tűnik, kevesen választják a megelőzés útját: Magyarországon hetven évvel ezelőtt körülbelül tízezer cukorbeteget tartottak nyilván, jelenleg a becslések szerint hatszázezernél is többen vannak, és még valószínűleg legalább ugyanannyian élnek többé-kevésbé károsodott cukoranyagcserével.

A kesergés azonban nem visz előre. Fontos, hogy mindnyájan próbáljuk megtenni a részünket, segítsünk egymásnak az életmódváltásban, hogy jobbak legyenek a kilátásaink!

Nagy Márta

A FÉLTÉKENYSÉG HÁLÓJÁBAN

Egyre nehezebb a kapcsolatunk, egyre távolodunk egymástól. Jó megjelenésű és mindig kiegyensúlyozott férjemet nagy tisztelettel veszik körül, legfőképpen női munkatársai. Engem pedig, bezárva a három kisgyerek mellett itthon, mind jobban hatalmába kerít a féltékenység. És nem sikerül elhessegetni magamtól. Megpróbáltam vele is megbeszélni, de gyanakvásom hallatán csak meglepődött és megbántódott. Amikor magamra maradok a gondolataimmal, mégis nyilvánvalónak tűnik, hogy megcsal… Irma

Előfordulnak az életben olyan helyzetek, amikor a jóakaraton kívül, a rendelkezésre álló eszközeink mellett szükségünk lehet kívülről jövő segítségre. Hosszú leveled alapján úgy látom, te most ilyen helyzetben vagy. Néha elegendő egy egyszerű depresszióellenes kúra, hogy meglássuk az alagút végén a fényt.

Nem tudom megítélni, valóban hűtlen lett-e hozzád a férjed, vagy csak a magány hatására kialakult képzelgésről van szó. Röviden írnék azonban a válások gyakori kiváltó okáról, a féltékenységről, a párok szeretetpatológiájáról.

Néhány pszichológus a kizárólagos szeretet elvárását infantilizmusnak tartja, merthogy szerintük mindannyian képesek vagyunk egyidejűleg végtelen számú személyt szeretni. Nekem ez a megállapítás pontatlannak és veszélyesnek tűnik. Természetesen mindenkit szerethetünk, és szeretnünk is kell, azzal a pontosítással, hogy ez minden kapcsolatban más és más módon fejeződik ki. A benzinkutast nem úgy szeretjük, mint a gyermekünket, a munkatársunkat nem szerethetjük ugyanúgy, mint a feleségünket… A házasságban a férfi és a nő közötti szeretetnek kizárólagos jellege van. Ha tehát valamelyik fél hibázik ebben, logikus, hogy azt maga a házastársi kapcsolat szenvedi meg.

Ezeket előrebocsátva megállapíthatjuk: igaz ugyan egyrészről, hogy a féltékenységre lehet természetes magyarázatot találni, viszont igaz másrészről az is, hogy a féltékenység, mint egy pókháló a rutin és a megszokás egyre sötétebb szövevényével fonja be a párkapcsolat dinamikáját, míg végül annyira megbénítja, hogy nincs már belőle „feltámadás”.

Kedves Irma, neked kell most lendületes szárnycsapásokat tenned, de képes is leszel rá biztosan! Próbálj meg a magasba törni és átlendülni a kapcsolati válságon! Próbálj megszabadulni a terhes elvárásoktól és követelésektől, zúzd porrá az igazság „bálványát”, és próbáld meg elviselni akár az igazságtalanságot is tiszta szereteteddel!

Ezen túl pedig törekedj a párbeszédre, mert ahogy egy francia regényíró mondja: „a hallgatásba halnak bele a házaspárok.” Szeresd a férjedet olyan nagyon, hogy ez az ingyenes szeretet lefegyverezze és megnyílásra, párbeszédre kényszerítse. Akkor majd mindketten az igazságban láthatjátok a házasságotokat.

Nedo Pozzi

Fordította: Vizsolyi László

Új Város 2011. május-június