A Katolikus Egyház számára 2010 a megpróbáltatások éve volt, néha egyenesen kálvária. XVI. Benedek pápa használta ezt az erős kifejezést. Igaz, vannak reményt adó jelek, de a pápa szavaiból kiérződik, hogy súlyos a helyzet az egyházban és a társadalomban.

Mi a teendőnk tehát 2011-ben? Először is fel kell ébresztenünk a hitet, amely túl gyakran látszik elszunnyadni. Végtére is kérdéses, hogy hit-e egyáltalán az „alvó” hit. De a hitébresztés azt kívánja tőlünk, hogy tiszta szemmel, őszinte alázattal és evangéliumi bátorsággal tekintsünk mindarra, amit eddig elhibáztunk és – a pápát idézve – „elhibázunk a hit továbbadásában, keresztény életünk teljes berendezésében.” Komoly és súlyos szavak. Arról van szó, hogy meg kell térni, vagyis beengedni Istent szívünk és elménk legmélyére, hogy megtisztítsa az idejétmúlt, felgyülemlett vagy nem odaillő dolgoktól. Egyébként a megtérés nem csupán személyes ügy. Közösségi és társadalmi kérdés.

Nézetem szerint a Katolikus Egyház előtt 2011-ben lényegileg három prioritás körvonalazódik. Elsőként egy őszinte és komoly szándék azoknak a struktúráknak a megreformálására, amelyek lehetővé teszik a keresztények hitéletét és megjelenésüket a világban. A szemináriumoktól a plébániákig és az egyházmegyékig, a régi és új karizmák támogatásától a „közös úton haladás” örömet jelentő fáradságáig. Másodikként a teljes körű párbeszéd új korszakának a meghirdetése: ökumenikus, vallásközi téren és a kortárs kultúrával. Azzal a bizonyossággal, hogy az egyház ma – ahogy VI. Pál fogalmazott – akkor talál önmagára, ha szóba tud állni, és beszélgetni tud másokkal. Mindenkivel. Végül a harmadik prioritás, amelyre a pápa kitartóan figyelmeztet: Isten fényét vinni a világba szeretetből az ember iránt, minden ember iránt. Megszabadítani a tudatot és a szabadságot a múlékonyság és a megtévesztés igájából, és megnyitni annak, aki valóban képes megnyugvást adni. Mindhárom út lelkiséget és kultúrát igényel. Vagyis olyan teljes körű és konkrét nevelést az evangélium újdonságára, az övéi közt élő Jézusra, amely a világ jövőjének a kulcsa.

Piero Coda

Fordította: Sudár Beáta