„A Szentlélek az, aki ezekben a napokban leginkább megérinti és érdekli a lelkemet. Megértem, hogy jobban kellene szeretnem Őt, és hogy kevéssé szerettem az életemben. Megpróbálom ezt most jóvátenni. Nagy adósai vagyunk a Szentléleknek. Ő az valójában, aki összeköti egységben a misztikus test tagjait. Őt küldte el Jézus az apostoloknak, és aztán nekünk is, hogy beteljesedjen az egységért mondott imája. A Szentlélek volt az, aki széles körben elterjesztette karizmánkat. A Szentlélek az, és Ő lesz, aki megszentel minket. Ő az, akit Jézus nevében kérünk az Atyától, valahányszor nyilvánosság előtt beszélünk vagy egy nehéz találkozóra készülünk. Ő fogja létrehozni az egységet a keresztények között, Ő fogja megvilágosítani a tőle távoliakat. Ő a Szeretet-Isten. Most értem meg, miért Ő, és miért csak Ő lehet a Pártfogónk. És ha így van, minden nap szeretnünk kell Őt és fohászkodnunk Hozzá. Ezt teszem majd minden alkalommal, amikor a Dicsőséget imádkozom.”

Chiara Lubich

Naplórészlet, 1981. február 8.

Forrás: Citta Nuova 2010/17 p. 42.

Fordította: Bartus Sándor

Paolo Scripa festőművész alkotása (1963-1965) kezdetben a pünkösdi eseményt volt hivatott bemutatni, majd Chiara Lubich kérésére – mivel a II. Vatikáni Zsinat ideje alatt készült, amikor Mária az „Egyház Édesanyja” címet kapta – ehhez a témához alkalmazkodott. A 270×460 centiméteres falmozaik a Fokoláre Mozgalom központjának kápolnáját díszíti a Róma melletti Rocca di Papában.

Új Város 2011. május-június