A világ egyre több országában tűzik műsorra, itthon január végén mutatják be a mozikban Xavier Beauvois filmjét. Az Emberek és istenek 2010 májusában elnyerte cannes-i filmfesztiválon az ökumenikus zsűri díját és a Nagydíjat, amelyet a bíráló bizottság évről évre olyan alkotásnak ítél, amely kiemelkedően tehetséges rendezésről, nagyfokú eredetiségről és útkereső szellemiségről tesz tanúbizonyságot. Beauvois filmjét az algériai Tibhirine-ben élt trappista szerzetesek 1996-os tragédiája ihlette. Egy kolostorban az Atlasz hegyei között békében éltek egymás mellett francia szerzetesek és muszlim testvéreik. Ám az erőszak és a terror lassan az egész környéket uralma alá hajtotta, ami embert próbáló kihívás elé állította Isten szolgáit. Christian Salenson atya, Christian de Chergének, a tibhirine-i szerzetesközösség elöljárójának egyik legnagyobb ismerője így nyilatkozott: „Az Emberek és istenek nem vallási, hanem spirituális film, amely képes lehatolni az emberi lélek legmélyebb igazságaihoz.” Beauvois nagy figyelmet fordított arra, hogy kövesse a munkáját segítő francia szerzetesek útmutatásait, és valósághűen ábrázolja az Atlasz-hegységbeli trappisták életét. Filmje elsősorban a hitről szól, de a történet olyan dimenziójára is rámutat, amely a hittől függetlenül kérdést intéz minden egyes nézőhöz. A filmmel kapcsolatban elindult számos beszélgetés, amely a közösségi oldalakon is zajlik, amilyen például a Facebook. Egy néző így nyilatkozott a filmről: „Az Emberek és istenek hatalmas leckét ad szeretetből és megértésből. Vannak nézeteltérések a szerzetesek között, de beszélnek egymással, meghallgatják egymást, képesek egymás fejével gondolkodni, és így végül egyetértésre jutnak. Ez az összhang és a derű, ami a félelmet is legyőzi, nagyon megragadott. Mindenkihez szól ez a film, aki hisz az emberben. Eddig harcos keresztény voltam, de ez a film rámutatott, hogy másképp is lehet: nem kell senkire rákényszeríteni a meggyőződésemet, egyszerűen csak jól kell cselekedni.”

Gőbel Ágoston

Új Város – 2011 január-február