A Fiatalok az Egyesült Világért Mozgalom 2010-es ifjúsági nyári táborának helyszíne Európa egyik kulturális fővárosa, Pécs volt. Július 8. és 13.-a között 200 résztvevő érkezett ide, hogy együtt táborozzon.

Mottóként három darab „K” betűt választottunk: Kapcsolat, Közösség, Kultúra:

Keresve sem találhattunk volna ideálisabb helyszínt Pécs városánál. Rövid idő alatt biztossá vált, hogy a baranyai megyeszékhely ad majd otthont a fiatalok 2010-es táborának. Nem túlzás kijelenteni, az ottani helyi közösség választott minket, az ő gondos, mindenre odafigyelő szeretetük vonzott a kultúra fővárosába sok-sok fiatalt. Fontos nekünk a város, hozzátartozik az ideális táborról alkotott elképzelésünkhöz. A város magában hordozza azokat a lehetőségeket, amelyeket fontosnak tartunk; együttműködés a közösség tagjaival, nyitás a társadalom felé, a politikai élet vezetőinek megszólítása és még sorolhatnánk. Pécs városának 2010-es szlogenjében a határtalanság szerepelt. Mi is ezt a nyitottságot akartuk megvalósítani. Nyitottan a körülöttünk lévők felé, nyitottan egymásra, a táborban mindenki mindenki felé. Így indultunk el.

Kapcsolat. Elhatározásainkat tett követte. A pécsi püspök áldásával és egy országgyűlési képviselő megnyitójával vette kezdetét a tábor. A léc tehát magasan. Magasan, mint az az épület, ahova első nap a táborozók egy csoportja ment fizikai munkát végezni, segíteni a hely rendbetételében. Tennivaló volt bőven, nem is tétlenkedtünk. Egy másik csapat gyerekekkel foglalkozott, egy harmadik parkot rendezett és így tovább. Amikor a buszon hazafelé találkoztunk, mindenkiből dőlt a szó. Volt, aki a vendégszeretetet említette, más arról mesélt, hogy mennyi mindent megtudott a város történetéről. Ez a délelőtt bizonyította, mekkora ajándék a kapcsolat. A kapcsolat, melyből minden születik, mely mindennek az alapja. Délután már konkrétabb vizekre eveztünk. Frissítő sport után folytatódott a torna, épp csak gondolataink végezték. Környezetvédelem, beszédtechnika és a család témában igyekeztünk jobban megérteni, hogyan lehet ajándék a kapcsolat, illetve ezen keresztül hogyan lehetek én magam ajándék a másik ember számára.

Közösség. Egy háló, kapcsolatokból. Az egész évben többször említett mindenki mindenkiért mottó egyik szép állomása volt ez a tábor. A valódi közösség megtapasztalása sokak segítségével. Mindenféle korosztály képviseltette magát és mindenki ott adott hozzá, ahol arra leginkább szükség volt. Ínycsiklandozó süteményt, fórumbeszélgetést a politikáról, jóleső frizbizést, gyónási lehetőséget… Lehetetlen eléggé megköszönnünk azoknak a családoknak és felnőtteknek, akik velünk voltak Pécsett. Ez a közösségi modell példa értékű arra nézve is, hogyan lehet együtt szórakozni, kikapcsolódni. Sokak türelme, odafigyelése és szeretete kellett az esti programokhoz. Büfé, táncház vagy a labdarúgó-világbajnokság egyik mérkőzése a kivetítőn. A spanyolok duplázásának rengetegen voltunk tanúi. Az Európa-bajnokság után a világbajnoki címet is bezsebelte az armada. Nekünk a világ „meghódítására” még várnunk kell egy kicsit, de ha ilyen lépésekben sikerül építenünk ezt a közösségi hálót, már az sincs messze…

Kultúra. Hatalmas dolog, hogy 2010-ben egy magyar város lehetett Európában az egyik kulturális főváros. Csodálatos zenei koncertek, táncházak, irodalmi felolvasóestek és még ezernyi program. Természetesen ez is vonzott minket, amikor Pécset választottuk, de leginkább az, hogy felmutassuk az „új kultúrát”, a szeretet kultúráját. Ez a kultúra pedig ragadós mindenkinek, aki találkozik vele. Erre kiváló példa a pécsi fiatal, aki az akadályversenyen segített az egyik állomásnál, és annyira megfogta a légkör, hogy aztán minden nap velünk volt. A portás bácsi, aki utolsó nap fiatal diákokat megszégyenítő ügyességgel táncolt. A fiatal édesapa, aki hosszú évek után itt értette meg igazán a közösségi lelkiség lényegét, és még hosszan lehetne sorolni a kisebb-nagyobb csodákat. Újabb lépés előre.

Köszönet és hála a tábor minden résztvevőjének, építőjének! „Még egy csepp és kész a tenger. Mosolyogj rám, nézz új szemmel! Holnaptól majd járhatsz bárhol, ne felejtsd el a pécsi tábort!”

Gőbel Ágoston

Új Város 2010. szeptember-október