Mit tanácsol a pszichológus a tanév kezdetére?

Az iskola manapság jelentősen teljesítményorientált, amelyben mindenki nyomás alá kerül. A felvételi szűrők, a tananyagátadás feszültsége, az értékelések, a sokszor túlzott versenyszellem, a szülői nyomás- és elvárás-rendszer, a továbbtanulási kényszer, a pedagógusi pálya alacsony presztízse, a gyermekhiány, s így a gyerekekért (normatíváért) való versenyzés stresszes környezetet teremt diák, tanár és szülő viszonyában egyaránt.

Sok gyermek számára bizonyos teljesítményösztönzők komoly szorongással járhatnak. Az iskola olyan tudást és képességeket tanít, amelyekre általában szükség lesz. Azonban vannak olyan képességek, amelyek szintén alapvetők, de nem taníthatóak és nem kérhetőek számon iskolarendszerünkben. Ezen képességek a jó, boldog és sikeres élethez éppoly szükségesek, mint a tárgyi tudás. A pszichológia legújabb kutatásai most már világosan megmutatják, hogy a fejlett érzelmi intelligencia (pl. olyan képességek megléte, mint az empátia, remény, indulatok lefékezése, a csalódásokkal dacoló, rendíthetetlen kitartás, önmagunk ösztönzése, hangulatváltozásaink kiegyensúlyozása, az önismeret) sokkal egyértelműbben jelzik előre az életben való sikerességet, mint az értelmi intelligencia (IQ).

Az iskolai stressz önmagában véve nem száműzendő, hiszen azzal természetellenes, élettől elidegenedett környezetet teremtenénk. Fontosabb azt megtanítanunk, hogyan lehet megpróbálni ezzel megküzdeni.

A gyermek félelmeinek megértésére nagy figyelmet kell fordítanunk. Ne mondjuk például, hogy „Ne butáskodj”, hiszen ezzel azt közvetítenénk, hogy lebecsüljük a számára nagyon is reális félelmeit. Helyette nagyobb támaszt nyújtunk, ha megjegyezzük: „Megértem a félelmedet. Amikor ekkora voltam, én is féltem ettől, de látod, most nyugodt vagyok. A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem hogy legyőzzük azt, és ez neked is sikerülni fog!”

Fontos sokszor párbeszéd tárgyává tennünk, hogy mi értelme van a tanulásnak. Példát kell mutatnunk, hogy a tudás miként nyújt örömöt nekünk, hogy a tanulás egyfajta kíváncsiság az élet dolgai iránt. Esténként „tanulhatunk” mindannyian együtt, olvasgathatja mindenki a maga „tananyagát”, szülők, gyerekek együtt. A házi feladat el nem végzése esetén ne büntetés legyen kiszabva, hanem előre megbeszélt következmény, amely átlátható, arányos és igazságos.

Az iskolai sikertelenségnek, stressznek gyakori oka az is, hogy a gyerekek, diákok manapság nem tudnak koncentrálni, nem tudnak tanulni, mert nem képesek erőfeszítést kifejteni. A számítógépek világában rövid idő alatt bombázzák őket ingerek százai, ezrei, s nem kell komoly erőfeszítést kifejteni az információ, a gondolati kép fejben történő megalkotásához, amint az az olvasáshoz szükséges. Tudatosítani kell, hogy a tanulás munka, amely erényeket és képességeket igényel, de aminek megvan a maga öröme is. Azt kell közvetítenünk, hogy az iskola a szülőkkel, közösségekkel együtt úgy készít az életre, hogy az értelmes életre készülünk fel, ami révén a többiek hasznára, szolgálatára vagyunk, s közben a saját talentumainkat is kamatoztatjuk.

A gyerekeknek azonban elsősorban szeretet-kapcsolatra van szükségük a tanítóval, a szüleikkel, testvéreikkel, s ezeken a kapcsolatokon keresztül tudják majd hitelesen átérezni, hogy amit tanulnak, az szép, mert a világ – Teremtője okán – csodálatos. Ezért erre nagy hangsúlyt helyezzünk, mert az élet értelme nem elsősorban a munka- és a karrierversenyben való helytállás, hanem a szeretetben való kiteljesedés.

Frivaldszkyné Jung Csilla

Új Város – 2011 szeptember-október