Miközben az erdőben jártam, hogy gom­bát szedjek, egyszer csak megláttam egy földön fekvő embert. Odamentem hozzá és felsegítettem ezt az egész testében remegő embert. Megmutatta a helyet, ahol élt, egy rozsdás konténert a fák között. Megpróbáltam óvatosan lefek­tetni a benne lévő ágyszerű valamire, később többször vissza-visszatértem, hogy meglátogassam, ételt és gyógyszert vigyek neki. Nagyszerű gombaszakértő volt, a gomba eladásából élt. Az együtt eltöltött időben megtanította, hol találom a legjobb fajtákat, és hogyan fedezhe­tem fel őket. Aztán elkezdett mesélni az életéről, a pénzügyi kudarcairól és elhagyatottságáról. Egy nap magas láza lett, ezért kórházba vitettem. Állapota súlyos volt. Így szólt: „Most már mindent tudsz rólam, de a legfontosabb dolog az, hogy mindig is hittem Istenben, és a veled való találkozás Isten konkrét jele volt számomra.” Azt mondta nekem, hogy van némi félretett pénze, és arra kért, hogy vegyem magamhoz, és adjam oda a rászorulóknak. Mostanában minden alkalommal, amikor gombászni megyek, úgy gondolok rá, mint egy angyalra, aki mutatja az utat.

Fotó: pixabay.com

Szerző: R.S. – Lengyelország

Rovat: Igenlét

2018. január – február