Nemrég történt, hogy a nagyi régi „okostelefonját” 11 éves kislányunknak ajándékozta. Szülőként elfogadtuk ezt, de kikötöttünk néhány szabályt: például hogy nem jelentkezhet be a közösségi hálóra, amit ez a telefon lehetővé tesz, vagy hogy minden applikáció telepítése előtt meg kell győződni annak jellegéről. Nem kön­nyű nemet mondani ezekre: az olyan appra, amit minden­ki telepít, a facebookra, ahol sok barátnője jelen van és tesz fel fotókat. De nekünk alapvető meggyőződésünk, hogy az ilyen eszközök függőséget hoznak létre. A megfelelő ítélőképességgel még nem rendelkező fiatalok esetében a függőséghez még a netezés veszélyeinek az alábecsülése is hozzáadódik, például olyan appok kapcsán, ahol a fotókat, videókat és a gondolatokat idegen emberekkel oszthatod meg. A mai nyugati társadalom­ban nem lehet hosszú távon kivenni a fiatalok kezéből az okostelefont. A szülői ellenőrzés az egyetlen esély arra, hogy a fiatalok megme­neküljenek a net tengerének sziréneitől. Érdekes időket élünk. Talán először fordul elő az emberiség történe­tében, hogy a fiataloknak az a benyomásuk, nincs mit tanulniuk szüleiktől, nagyszü­leiktől, mert jobban ismerik a technológiai újdonságokat. Ezenfelül azt az igazságot, amit a szülők továbbadnak, megkérdőjelezik az egyéb online felületek által nyújtott igazságokkal. Mit tegyünk? Tartsunk lépést a net világá­val és szerezzünk infókat a kockázatokról. Adjunk példát abban, hogy ellenállunk annak a kísértésnek, hogy azonnal válaszolunk étke­zés közben a folyamatosan érkező üzenetekre. Próbáljuk meg megértetni gyerekeink­kel, hogy igazi kapcsolatok személyesen épülnek fel, mert az életben nem minden online. Egyetlen életünk van és megérdemli, hogy jól éljük meg, mert a valóságban még nem találták fel azt a gombot, hogy „újraindítás”.

Fotó: pixabay (1)

Forrás: cittanuova.org

Fordította: Tóth Judit

Rovat: Szemszög

2017. november – december