Egy nap épp a kollégámmal beszélgettem, mikor néhány tanítványa jött oda hozzá. Végighallgattam a beszélgetést, és az egyik fiú cipőjén megakadt a szemem. Láthatólag nem az ő mérete volt. Amikor visszamentek játszani, megkérdeztem a kollégámtól, hogy miért visel a gyerek négy számmal nagyobb cipőt. Megtudtam, hogy nagyon szegények, és ekkor egy hang – a Szentléleké – azt mondta belülről, mozdulj! Elindítottam néhány telefont és emailt, hogy egy 38-as edzőcipőre lenne szükség rövid időn belül, mivel két nap múlva indulnak kirándulni. Pár óra leforgása alatt több felajánlás is érkezett: Egy házaspár elment, és vett neki egy új cipőt, a férjem este el is ment érte. Még haza sem ért, jött az üzenet, hogy van egy keveset használt márkás szan­dál. Reggel bevittem az iskolába, és a fiú felpróbálta mindkét lábbelit. A szemében Jézust láttam, ahogy szerénységgel mondta, hogy nagyon tetszik neki a cipő is, meg a szandál is. Megöleltük egymást, és az új cipőben ment testnevelés órára.

Közben további adományok érkeztek. Volt, aki a saját cipőjét ajánlotta fel kölcsönbe, amíg nem adódik más, volt felajánlás másik iskolából, karitá­szoktól, tanítványomtól, plébániai közösségektől, sok mindenkitől. Hatalmas hálát éreztem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien megmozdultak, hogy sikerül­jön cipőt szerezni a fiúnak. A szeretet és az össze-fogás a hegyeket is képes megmozdítani.

Fotó: pixabay.com

Szerző: Lukács Judit

Rovat: Igenlét

2017. november – december