Heike Hesper evangélikus, a Fokoláre Mozgalom ökumenikus tevékenységének egyik előmozdítója.

2017 a reformáció indulásának évfordulója, hiszen Luther Márton 1517. október 31-én függesztette ki Wittenbergben 95 tételből álló vitairatát a búcsúcédulák ellen.

A reformáció ötödik centenáriumát azon­ban már 50 év teológiai párbeszéd előzi meg a katolikus és a protestáns egyházak között. Fontos mérföldkövet jelentett az evangélikus és katolikus „Közös nyilatkozat” 1999-ben , nemrég pedig a Lutheránus- Római Katolikus Egység Bizottságának jelent meg egy dokumentuma, „Konfliktus­tól a közösségig” címmel, mely új kulcsot

kínál a fájdalommal teli múlt értelmezésé­hez. A dokumentum többek között arra hív bennünket, hogy együtt tegyünk tanúságot az evangélium megváltó üzenetéről, dolgoz­zunk együtt a társadalomért, és egyesüljünk az imádságban és Isten dicsőítésében.

Reformációnak a 16. század egy történel­mi időszakát nevezzük egészen a Tridenti zsinatig, mely megpecsételte a katolikus és a protestáns egyház kettészakadását. Innentől kezdve születnek és szakadnak le a különböző protestáns és lutheránus egyházak. Németországban Luther Márton, Svájcban Ulrich Zwingli és Kálvin János vezetésével jönnek létre protestáns közösségek, melyekhez csatlakoznak a Pierre Valdes és Husz János által létreho­zott valdensek és a husziták kis közösségei is, akik évszázadok óta üldözésben éltek.

Luther kézirata 1542-ből.

Itt az ideje, hogy több száz év hitvallási különbözőségei, elzárkózása, háborúk és üldöztetés után együtt tegyünk tanúsá­got, ismerjük fel Isten külön-külön osztott ajándékait, és azt a sok mindent, ami közös bennünk, mint például a keresztség szent­sége, a Szentírás, a Hitvallás, hit a megváltó Jézusban, azért, hogy a kifejezéseink különbözősége egymás gazdagítására szolgáljon.

Sok új és előremutató rendezvény volt idén. Köztük a „Katolikusok és protes­tánsok 500 évvel a Reformáció után. Közös pillantás a jelenről és jövőről” című konferencia is, mely Trentóban került megrendezésre 2016. november 16. és 18. között. Jelentőségteljes volt a helyszín, Trento, a hajdani Trident, a zsinat városa, melyben megbélyegződött a protestáns teológia, és végérvényessé vált a szakadás. Trento így az egység és a kiengesztelődés jelévé válhatott.

Ferenc pápa is egy új légkörről tesz tanúbizonyságot. Találkozik a metodis­tákkal és a pünkösdiekkel, elmegy I. Bartolomaiosz pátriárkával találkozni Leszbosz szigetére, kérdésekre válaszol a római evangélikus templomban tartott találkozón…

A történelemben először lép be egy pápa egy valdens templomba Torinóban, ahol alázatosan beismeri az elkövetett hibákat és így szól: „Bocsánatot kérek a nem ke­resztényhez, sőt mondhatnám emberhez sem méltó tettekért és viselkedésért, melyeket a történelem során ellenetek elkövettünk.” A valdens és metodista szinódus elfogadja bocsánatkérését, és így reagál rá: „Bocsánatkérésében érezzük azt a világos akaratot is, hogy egy új történet kezdődjön az egyházunk­kal, egy teljesen másfajta, mint amilyet eddig megéltünk. Ez egy úgynevezett „kiengesztelődött különbözőség”, amellyel már képesek lehetünk közösen tanúságot tenni Urunkról, Jézus Krisztus­ról. Egyházaink készen állnak elkezdeni veletek együtt írni ezt a történetet, mely számunkra is teljesen új.”

Fotó: Heike Hesper albumából (1), CN (1)

Szerző: Heike Hesper

Szerkesztette és fordította: Fletserné Bernáth Mária

Rovat: Körbejáró

Forrás: CN