Idén tavasszal sikerült új oktatási eszközként bevezetnem a környezetismeret órákon már minden alkalommal használt ÖKO dobókockát. Jó ideje gondolkoztam azon, hogyan és miből készítsük el a kockát, és milyen értékelés kapcsolódjon hozzá. Szerettem volna, hogy nagy legyen, és az osztályteremben központi helyet foglaljon el. Végül két rajzórán folyt az oldalak megtervezése és kivitelezése nagyméretű méretű csomagolópapír felhasználá­sával. A gyerekek lelkesek voltak, azok is, akik egyébként nehezen állnak a rajzórához. Mindenki alakított rajta, így teljesen a magukénak érezték. Jó volt látni ezt a csapatmunkát.

Ezután minden gyerek készített egy Dobókocka egy jobb világért című füzetet, ahová az élmé­nyeiket gyűjthetik hétről-hétre. Az első lapokra beragasztottuk külön-külön minden oldalhoz a hozzá tartozó leírást, ötletgyűjteményt. A márciusi első dobással el is kezdődött a kaland. Az órák utolsó részében beszámoltak azok, akik gyűjtöttek valamit, majd az a két tanuló dobta és kaphatta el a kockát, akik az órán a legaktívabbak voltak. Felírtuk a füzetbe, majd elolvastuk a hozzá tartozó leírást. A dobó­kocka a tábla melletti szekrény tetejére került, mindig az aktuális oldallal, hogy a szemük előtt legyen. Minden héten dobtunk, és egyre inkább belejöttek a gyerekek. Nem volt kötelező vezet­ni a füzetet, de így is év végére szinte az összes tanuló készített valamilyen rajzot vagy leírást. Úgy érzem, a kocka közelebb hozta őket a teremtett világhoz és a környezet tantárgyhoz. Ezt mutatják legalábbis az elmondott tapasz­talatok, és a megszületett gyönyörű füzetek. Sikerült az év végi bizonyítványba is 11 dicséretes ötöst beírni, melybe a dobókockához fűződő aktivitásuk komoly súllyal beleszámított.

A közös élmény szemé­lyesen nekem is sokat jelen­tett. Magam is elkezdtem job­ban odafigyelni a környezetemre. A máskor aprónak tűnő dolgok fel­értékelődtek, jelentőségteljesek lettek. A legnagyobb sikernek azt könyvelem el, hogy a gyerekek önként, vidám arccal jöttek hozzám elújságolni, hogy mit fedeztek fel délután, milyen madár hangját hallották a hétvégén, milyen új dolgokat tudtak meg, és mit találtak az udvaron, amit fel­tétlenül meg kell néznem, mert az is ajándék. Az évzárón azt kívántam nekik, hogy vegyék fel a Minden ajándék! szemüveget, hogy sikerüljön nap mint nap észrevenniük a teremtett világ szép­ségét; fedezzenek fel csodás dolgokat, és legyen kalandokban gazdag nyaruk. Nem csak nekik, de mindenkinek ezt kívánom!

Fotók: Takács Margit albumából

Szerző: Takács Margit

Rovat: Gyöngyszem

Új város 2017. július – augusztus