Van-e kiút az egyenlőtlenségből?

Ezt a témát járjuk körbe május-júniusi számunkban. A tények és tendenciák fölötti elképedésünk és elszomorodásunk után, rácsodálkoztunk a remény jeleire is.

Rácsodálkozás

Hűvös, sőt hideg szél fújt ezekben az április végi napokban. Néhol havazott is. A telet idéző mínuszokban sokak megélhetését jelentő termések fagytak el. A természet mégis feltartóztathatatlanul robog a nyárba. A kopár ágakból lomb lesz, a világoszöldből sötétzöld, a rügyből termés. Döbbenetes és tanulságos ez a mindent lehengerlő, szinte dacos szívósság.

Valahogy ez nekem nehezebben megy, pedig most volt húsvét. A napokban megint egy világ omlott össze bennem, mikor egy eddig általam hitelesnek tartott emberben csalódtam. „Mire, kire lehet még számítani?” – zakatolt a fejemben. Pedig csak egy hete, hogy a feltámadási körmeneten felcsendült a kisgyerekkorom óta zsigereimben hangzó „meghalván az élet a halálon úr lett”. A legigazabb igazság próbál beférkőzni a tudatomba az évente ritmikusan ismétlődő természetből és a vallási emlékezésből.

A húsvét, a benne rejlő titok 2017-ben a világ sok részén nemcsak liturgia és megemlékezés volt. Virágvasárnap két egyiptomi kopt keresztény templomban hajtottak végre robbantásos merényletet, amelyben 36-an haltak meg. Rá egy hétre jelentette be a konstantinápolyi pátriárka az al-Azhar egyetem békekonferenciáján való közös részvételt Ferenc pápával és a helyi vallási vezetőkkel. Mire lapunk az olvasókhoz kerül, már lezajlik ez a fontos esemény. Jel országnak-világnak, hogy a vallások együtt, az Istenbe vetett mélyülő hittel szállnak szembe a fegyverkereskedelem, a terrorizmus, a háborúk embert és Istent tipró szörnyeivel.

A kollégákkal együtt olvassuk az adatokat, elemzéseket, eseményeket korunk gazdaságáról, társadalmáról, az egekbe szökő egyenlőtlenségről, amely a pusztításnak egy másik, az előzőtől korántsem független arca. A témában laikusként is gyakran elképedünk, nem egyszer felháborodunk.

És aztán rácsodálkozunk.

Arra, ahogyan kiváló közgazdászok, köztük a nemrég elhunyt Anthony Atkinson, alternatív megoldásokat javasolnak.

Arra, ahogy hiteles szakemberek, mint interjúalanyunk, Héjj Tibor, össze tudják egyeztetni az emberhez méltó életet és a pénz, valamint a vállalkozás világát.

Rácsodálkozunk arra, ahogy a közösségi gazdaság 25 év óta egy erkölcsileg felvállalható alternatívát mutat be. Arra, ahogy Ferenc pápa erre látogatásával felhívja sokak figyelmét.

Rolfra, aki a személyes tragédiájából felkelve mianmari gyerekek százainak megélhetését biztosítja barátaival együtt.

A Manilában szolgáló négy missziós nővérre, akik nap nap után magukra veszik a nyomornegyedek gettóit uraló szenvedést.

A címlapon szereplő mondatot – „Nem visszafordíthatatlan folyamat a növekvő gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség” – tehát nem holmi hurrá-optimizmus vagy naivság szülte. Nem is csak a csiripelő madarak vagy a virágzó orgonabokrok keltette elérzékenyülés. A lapban szereplő cikkek, tapasztalatok ismeretében teljes meggyőződéssel vetettük papírra. Köszönöm-köszönjük mindazoknak, akiknek személyes példája, elkötelezett munkája az igaz remény hordozója!

Fotó: commons.wikimedia.org (1)

Szerző: Prokopp Katalin

Rovat: Beköszönő