„Isten a munkát is akarta és megáldotta.”

A mai napon világszerte a munkát ünnepeljük. Ha megállnánk és elgondolkodnánk, mit is jelent a munka, VI. Pál 50 éve megjelent enciklikájának iránymutató gondolatai segítenek ebben.

A munka

A munkát ugyan időnként valamiféle túlzott misztikus légkör lebegi körül, de azért valójában teljesen világos, hogy Isten a munkát is akarta és megáldotta. Az Isten képmására teremtett embernek „együtt kell működnie Teremtőjével, társaként a teremtés befejezésében, azaz azt a képmást, a lelket, amit Isten az emberbe teremtett, most már az embernek kell beléteremtenie a földbe.” Isten, amikor a belátás képességével, az analitikus gondolkodás készségével és érzékszervekkel ruházta föl az embert, akkor éppen azokkal az eszközökkel látta el őt, amelyekkel mintegy befejezheti az Isten megkezdette művet. Legyen bár művész vagy iparos, munkaadó vagy munkás és paraszt, minden dolgozó ember – teremtő. Az ember az anyag fölé hajol, az anyag szembefeszül az ember erejének, de ó belevési személyiségének nyomait; és ezzel párhuzamosan saját magában pedig kitartást, ügyességet, leleményességet fejleszt ki. Az a munka meg, amit emberek együtt végeznek, közössé teszi reményeiket, fájdalmaikat, vágyaikat, örömeiket, vagyis az ilyen munkának az az adománya, hogy egyesíti az akaratokat, összeforrasztja a szíveket, közelebb hozza a lelkeket: az emberek felismerik egymásban a testvért.

Foto: Pixabay (1)

Pál Populorum progressio (1967) kezdetű enciklikája. 27.

Forrás: uj.katolikus.hu

Fordítottta: Dér Katalin