Idegen a családunkban

Első gyermekünkkel sikerült mindig párbeszédben maradni, és erkölcsi támaszt nyújtani neki. Nagyon erős jellemű testvérével viszont nehéz volt. A család minden tagjának nehezére esett az együttélés egy olyan kamas­szal, aki nem akar kommunikálni. Az iskolával nem igazán törődött, és a tanárok is panaszkodtak rá. Férjemmel kerestük a közös álláspontot, hogy miként tudjuk megtalálni vele a hangot. Bátorítottuk egymást, hogy szeressük őt olyannak, amilyen, hangsúlyoztuk a pozitív vonásait, akkor is, amikor úgy tűnt, hogy a családunkban egy idegen ember él. Imádkoztunk és ostromoltuk az eget, hogy Isten irányítsa nehéz szülői feladatunkat. Aztán támadt egy ötletünk, amivel fiunk is egyetértett: változtasson iskolát. Nagyon bejött! Ettől pozitív irányban változott meg: már nem agresszív, sőt mindig kész segíteni otthon, az iskolában jó ered­ményeket ér el, és újra jár templomba. Mindnyájan fellélegeztünk!

Fotó: Pixabay (1)

2017. Január-február

IgenLét

B. S. – Svájc
Forrás: focolare.org, Fordította: Tóth Judit