Egy történészkutató gondolatai a forradalomról.

Az 1848-49-es események a nemzet egységében gyökereznek

„minden rész az egészért lévén alkotva” /Kölcsey Ferenc/

Az 1848-as tavaszi polgári átalakulás programja majdnem hat évtizedes előkészítő munka eredménye volt. Az utolsó két évtized, azaz a reformkori országgyűlések is inkább a reformklímát biztosították mintsem a valódi átalakulá­sok színhelyét. Az 1830-as 40-es évek kitermelték azonban azokat a – sokszor egymás politikai ellenfeleként megszólaló – szereplőket, akik később egységesen a hazai és európai nyilvá­nosság előtt a leendő forradalom vezetői lettek. Így 1848. április 7-én megalakult gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével az első független, felelős magyar kormány Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Mészáros Lázár, Esterházy Pál Antal, Klauzál Gábor, báró Eötvös József és gróf Széchenyi István közreműködésével.

1848-49 egységének alapja a törvény

„Mert jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók.”/Kölcsey Ferenc/

„De csak józan törvények, s nem bot,  […] képes bírni halkan egy egész nemzetet nemesb erkölcsiségre.” /Széchenyi István/

Köztudott, 1848–49 nem csak hazánk, de az európai közösség számára is jelentős és mozgalmas időszaknak bizonyult. Kevésbé ismert azonban a tény, hogy más forradalmaktól eltérően a magyar „törvényes forradalomként” ment végbe. A márciusi pesti eseményekkel egy időben a Pozsonyban ülésező rendi országgyűlés a jogfolytonosságot fenntartva biztosította a legitimitást és hozta meg a forradalmi átalakulás törvényeit, így a népképviseleti országgyűlés és a felelős kormány-rendszer alapintézményeit. Magyar­ország így komoly időbeli és állam­jogi előnyre tett szert a térség többi forradalmához képest, és ez jelentős mértékben járult hozzá a magyar forradalom eredményességéhez. 1848. április 11-el az utolsó rendi országgyűlés bezárásával a régi, nyolcszáz éves, feudális Magyarország nem létezett többé.

1848–49 egységének célja: szabadság és tulajdon

Az utolsó rendi országgyűlés alkotta áprilisi törvények új államszerkezeti kereteket, valamint a társadalmi átalakulást sürgető új politikai irány­vonalakat vázoltak fel, ám legtöbbször csak a „nagy elveket” tudták szentesí­teni, annak pragmatikus kidolgozását a legközelebbi törvényhozásra bízták. Ahogyan Kossuth Lajos fogalmazott a megalkotott törvényekről megyéjének: „nem minden az, mi az egész nemzet jövőjét magába foglalná, hanem alapja jövő kifejlődésünknek.” Az első népkép­viseleti országgyűlés számára azonban csak kevés nyugalmi idő állt rendelke­zésre. Mindezek dacára, ha csírájukban is, de megszülettek a már rég várt eredmények a szabadság és tulajdonnevében. Kölcsey e két fogalma volt ugyanis, amely egységbe tudta rendezni a magyar átalakulásokat sürgető politikát.

„A szorgalomnak két hatalmas rugója van: szabadság és tulajdon. Két hatalmas ösztön ád a polgárnak erőt s lelkesedést a hon védelmében s e két ösztön: szabadság és tulajdon. Csak két erő köti biztosan a népet honhoz és törvényhez, s a két vonzerő: szabadság és tulajdon.” /Deák Ferenc/

Ezt a felismerést realizálva tették lehetővé az 1848. évi áprilisi törvények, hogy minden ember tulajdonossá válhat, vagyis hogy nem korlátozzák a tulajdonszerzést és a rendelkezési jogot. Ezzel együtt autonóm szabad személlyé, a polgári társadal
om valóban egyenjogú tagjává válhattak az emberek.

„Én pedig honunk minden lakosát, ha nem is gazdagnak, magas helyen állónak, de legalább szabadnak látni óhajtanám!” /Széchenyi István/

Fotó: Marikappsoldala. lapunk.hu (1)

2017. Március-április

Évforduló

Szerző: Bárány Zsófia