TECHNOLÓGIA

Digitális közismeret

Örültem Soós Rita cikké­nek, amiben közérthető­en szól olyan bonyolult technikai témáról, melyben néha a szakértők se értik egymást.

Néhány új adalékot tennék hozzá:

1. Az információ mennyisége elkép­zelhetetlen méretekben növekszik: ma már szinte mindenről intelligens szondák öntik az adatokat folyama­tosan. Ezen adatmennyiség feldol­gozására az ember képtelen, de nem is feladata. Például a korszerű autók kerekében lévő légnyomásról is folya­matosan tájékoztatnak a szenzorok. A vezetőnek erről elég csak azt tudni, mikor csökken biztonságos érték alá a nyomás. A gumijavító viszont időt spórol meg, ha tudja, hogy ez egy hirtelen defekt vagy folyamatos szivárgás eredménye.
2. A minket körülvevő számítógépek folyamatosan rögzítik tevékenysé­günket, és ennek alapján sorolnak előre keresési találatokat, vagy tesznek elénk olyan internetes tartalmakat, amelyek után már valahol érdeklődtünk. Ez viszont automatikusan szűkíti a látóterünket, és hamarosan az az érzetünk támad­hat, hogy „összement” a világ, de ebben a részében nagyon jól érezhetjük magunkat, így nem is vagyunk kíváncsiak a többire…
3. Végül számomra ijesztőek a különbségek a digitális tudással rendelkező és az ebből kimaradó rétegek között. Nem a tanulatlan embert és a rendszergazdát akarom összehasonlítani… Idős rokonunk esete lebeg a szemem előtt, akinek idegen világ a TV-hez csatlakozó bel­téri egység, így a „nincs adás” felirat esetén értetlenül állnak az ügyfélszol­gálat kérdése előtt: „Mikor frissítették a router szoftverét legutoljára?” De már én is leszakadóban vagyok a gyermekeim számítástechnikai tudá­sához képest… Félreértés ne essék: Nem plusz informatikusokat kellene képezni, de arra jó lenne odafigyelni, hogy már az általános iskolából, majd az összes felsőbb oktatási intézmény­ből is, ne csak szakirányú (pl. peda­gógia, orvoslási, villanyszerelési, föld­művelési, gépszerelői, stb.), hanem informatikai ismeretekkel rendelkező, a digitális technika eszközeit megfe­lelő szinten használni tudó, „kiművelt emberfők” kerüljenek ki.

2017. Január-február

Nézőpont

Szerző neve: Romhányi László