Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja az édesanya és édesapa szeretetét, mindkettőre szüksége van teljes és harmonikus növekedéséhez. Ahogyan az ausztrál püspökök mondták: mindketten, „mindegyikük a maga módján járul hozzá a gyermek növekedéséhez. Egy gyermek méltóságának tiszteletben tartása azt jelenti: állítjuk, hogy szüksége és természetes joga van ahhoz, hogy anyja és apja legyen.”^[1]

Nemcsak az apa és az anya egymástól független szeretetéről van szó, hanem kettejük egymás közötti szeretetéről is, mint saját létük forrásáról, mint fészekről, mely befogad, és mint a család alapjáról. Máskülönben a gyermek lecsupaszodik egy személyes birtoktárggyá. Mindketten, a férfi és a nő, az anya és az apa „a teremtő Isten szeretetének munkatársai, mintegy tolmácsai”.^[2] (…)

Az árvaság érzése, melyet ma sok gyermek és fiatal megtapasztal, mélyebb, mint gondolnánk. Ma teljesen jogosnak, sőt kívánatosnak gondoljuk, hogy a nők tanuljanak, dolgozzanak, bontakoztassák ki képességeiket és legyenek személyes céljaik. (…) Értékelem a feminizmust, ha nem várja el az egyformaságot és az anyaság tagadását. Mert a nő nagysága magában foglalja mindazokat a jogokat, amelyek nem csak elengedhetetlen emberi méltóságából, hanem a társadalom számára nélkülözhetetlen női géniuszából is fakadnak. Sajátos női képességei — különösen az anyaság — kötelességekkel is járnak, mert női mivoltával különleges küldetés is jár ezen a földön, melyet a társadalomnak óvnia és őriznie kell mindenki javára.^[3]

Való igaz, hogy „az anyaság a legerősebb ellenszer az önző individualizmus terjedésével szemben. (…) Az anyák az élet szépségének tanúi.” ^[4] Kétségtelen, hogy „egy anyátlan társadalom embertelen társadalom volna, mert az anyák mindig, még a legnehezebb pillanatokban is éreztetni tudják a gyöngédséget, az odaadást, az erkölcsi erőt. Gyakran az anyák adják át a vallásgyakorlás legmélyebb értelmét: az első imádságokban, az áhítat első gesztusaiban,

melyeket egy gyermek megtanul. (…) Anyák nélkül nemcsak új hívők nem támadnának, hanem a hit is elveszítené egyszerű és mélységes melegének jó részét. (…) Köszönet nektek, drága édesanyák, köszönet azért, amit a családban jelentetek, és azért, amit az Egyháznak és a világnak adtok.”

Ferenc pápa

Forrás: A családban megélt szeretetről (Amoris Laetitia), 172 –174., részletek

Fotó: Magyar Kurír

[1]  Ausztrál Katolikus Püspöki Konferencia, Don’t Mess with Marriage lelkipásztori levél (2015. november 24.), 11.

[2] Gaudium et Spes, 50.

[3] Vö. uő, Mulieris dignitatem 30-31.

[4] Katekézis, 2015. január 7.