V e l ü n k    t ö r t é n t   MUNKAHELY

Kulturális és emberi értékek felkutatása, megőrzése, felmu­tatása és átadása – ez a törek­vés jellemzi a könyvtárakat. Középiskolai könyvtárosként és tanárként dolgozom huszonegy éve, és a munkám során láttam, hogy a könyvtárak dolgozói milyen elkötelezetten tesznek ezért.

Visszatekintve ezekre az évekre, arra a személyes történetre, amit átéltem, biztos vagyok benne, hogy minden­kiben, aki megpróbál többet adni önmagánál, valami hasonló játszódik le. Alapvetően befelé forduló, elméleti ember vagyok, számomra elég lett volna, hogy a könyvek rendesen legyenek a polcon és a katalógus meglegyen, de ahhoz nem volt kedvem és ötletem, hogyan hívjuk be a lehetséges használóinkat, a diákokat és tanárokat.

 Először a diákok nevét próbáltam megjegyezni, hogy név szerint tudjam őket üdvözölni, ha találko­zunk a folyosón. Kolléganőim viszont nyitottak és kezdeményezők voltak mindig, segítettek abban, hogy ki merjek lépni a kölcsönzőpult mögül.

Hálás vagyok ezért nekik. Teljesen egyetértettünk és egyetértünk abban, hogy az evangéliumhoz hűségesen szeretnénk értékeket közvetíteni, és az évek során megtaláltam a talentumaimat, amiket hozzáadhatok egy-egy program lebonyolításához, nagyobb távlatban ahhoz, hogy – a decemberi életige szavaival élve – „épüljön a testvériség a környeze­temben”. Mindig újra kell kezdenem, bízni a Gondviselésben, aki a szán­dékainkhoz mindig hozzáteszi az Ő részét. El kell fogadni a fájdalmat, a meg nem értést is, és így azt tapasztalom, hogy ami születik, nagyobb nálunk, a kulturális és emberi értékeken túlmuta­tó örömöt juttat el a résztvevőkhöz.

Így születtek meg egy világi kulturá­lis intézményben azok a programok, melyek a kulturális célon kívül azt szolgálják, hogy a diákokat összehoz­zuk, felmutassunk egy olyan gazdag sokszínűséget, amelynek a diákok vagy tanárok birtokában vannak.

Nem is kell, hogy mindig a könyvtáros szervezzen, sokszor csak a helyet adjuk, hogy a tehetségek megosszák kincseiket a többiekkel. Író-olvasó találkozó, költé­szet napi szavalóverseny, színjátszó kör előadása, közös zenélés, rajz- és meseíró pályázat, különböző kiállítások, tanár kollégák kulturális műhelyei, a japán szakkör karácsonyi partija, és még so­rolhatnám az elmúlt húsz év jól sikerült rendezvényeit. Külön ki kell emelnem, hogy a könyvtár lett a jótékonysági ese­mények kezdeményezője iskolánkban. A karácsonyi vásárt 2010 óta rendezzük meg, könyveket és ajándéktárgyakat gyűjtünk, melyek 200-300 forintos adományért megvásárolhatók, és a bevételéből az iskola néhány rászoruló diákjának családját ajándékozzuk meg. Ezenkívül az osztályok ajándékcsoma­got készítenek a kerületi családsegítő szolgálat által támogatott családoknak. Idén a bevételből két iskolánkba járó diák rászoruló családjának támogatása mellett egy nagyobb összegű adományt jutattunk el Ózdra.

De a mindennapokra is gondolva kialakítottunk a diákok számára egy pihenősarkot, ahol szőnyegen, puffokon olvasgathatnak és társasjátékokkal is játszhatnak.

Örülök, hogy könyvtáros lehetek, és kollégáimmal együttműködve nemcsak a kultúra, hanem a közösség szellemében is építhetünk, épülhetünk.

Horváth Viktória

Fotók: Horváth Viktória albumából (2)

Új Város – 2016. március