Szakmai kihívás
V e l ü n k t ö r t é n t MUNKAHELY
Nagyon szerettem volna elmenni egy konferenciára, de a munkahelyemről általában csak akkor szokták elengedni a dolgozókat, ha aktívan részt is vesznek. Én egy poszterrel jelentkeztem egy na-gyobb kutatás főbb eredményeiről.
Hárman mentünk a kollégáimmal, az első nap szakmai kirándulás volt. Gyönyörű idő, kedves emberek, szóval minden jól ment. A konferenciakötet kiosztását másnapra tervezték, de valaki szólt, hogy már ott van, vigyek el nyugodtan egyet. Belelapoztam, és rögtön nyugtalan lettem: másnap délben én voltam a negyedik előadó, egy 20 perces előadással!
Most mit csináljak?
Mivel nem szeretek sok ember előtt beszélni és nem vagyok jó előadó, külön rá is írtam a jelentkezési lapra, hogy nem akarok szóban előadni. Az ember kiteszi a posztert, és aki akarja, elolvassa, esetleg rákérdez egy őt érdeklő részletre, de négyszemközt beszélgetni kötetlenül a szünetben, az egész más, mint kiállni előadást tartani…
Először a szervezőhöz mentem, mondtam neki, hogy nem akarok előadni, ez valami tévedés. Látszott, hogy nehéz neki ennyi emberre, minden részletre figyelni. Mindenki ráhagyja a teendőket, ő meg nem gyakorlott a szervezésben, de nagyon szeretné, ha minden jól menne, és mindenki jól érezné magát.
Ekkor megértettem, hogy talán Isten kéri tőlem, hogy ebben a helyzetben válasszam a nehezebb utat, és tartsam meg az előadást. Azt viszont még nem láttam, hogy ez hogyan valósítható meg. A poszterről nem tudok előadni, mert nem olvasható messziről, ábrák nélkül nem érthető a mondanivalóm, számítógép pedig nincs nálam, amin összeállíthatnám a bemutatót. Az egyik kollégámnak másnap két előadást kellett tartania, a másik viszont, amikor meghallotta a történetemet, rögtön vállalkozott rá, hogy segít. Számos technikai nehézséggel megküzdve, egy óra alatt sikerült egy elfogadható anyagot összerakni. Az időt lemérni nem tudtam, de nagyjából megfelelőnek éreztem.
Eljött az előadás ideje, és most valahogy egész nyugodt voltam. Papír nélkül beszéltem és csak 15 percet. A levezető elnök meg is dicsért, milyen jól gazdálkodtam az idővel, mert már csúszásban volt a program. A szervező is örült, hogy ilyen egyszerűen oldódott meg ez a gubancos helyzet, és jól sikerült a konferencia.
Sámson Margit
Fotó: CN
Új Város – 2016. március