A z   i g e   é l e t e

Néhány hete kevésbé élesen látok. Gondoltam, erősebb szemüveg kell, a szemész azonban azt mondta, hogy ez sokkal súlyosabb probléma: trombózis van a bal retinámon, és hozzátette, hogy ezen nem lehet segíteni. Amikor kijöttem a rendelőből és – a vizsgálathoz szükséges pupillatágító cseppek hatása miatt – botorkálva mentem hazafelé, belém villant a gondolat, hogy Jézus elkérte a szememet! Folyt a könnyem, de nem akartam sírni. Igent mondtam, és közben kértem, hogy picit azért lássak még valamit. Látom a színeket, és az elmosódott alakokat… Hála Istennek, a jobb szememmel látok rendesen.

Próbáltam visszapörgetni az eseményeket, mióta is látok rosszul. Így eszembe jutott egy korábbi „beszélgetésem” Jézussal, s rájöttem, hogy ez az Ő válasza. Nagyon örültem, szinte repülni lett volna kedvem. Ez azt jelenti, hogy kapcsolatban vagyunk, figyel rám, válaszol. Tudtam ezt eddig is, és sok­szor megtapasztaltam a jelenlétét, de konkrétsága meglepett, s szemem ide, szemem oda – boldog voltam!

Aztán elmentem további vizsgálatokra, de ugyanazt mondták, hogy nem lehet rajta segíteni.

Vannak sötét perceim, amikor nem ismerek meg valakit az utcán, vagy nem látom hányas busz jön, stb., de ha Jézusra gondolok, öröm és fény tölti el a lelkemet, és ez a fontos.

B.Á.

Fotó: pexels.com / Sean D Brown

Új Város – 2016. március