A rendszerváltás nagyja
Aktuális MOZAIK
Február 10-én lenne 94 éves a tavaly október- ben elhunyt Göncz Árpád, aki tíz éven át volt a Magyar Köztársaság elnöke. „A szeretet embere volt, de tudott kemény is lenni” – mondta róla temetésén Mécs Imre, aki ’56 után börtön- társa és később párttársa is volt. Elmondta azt is, hogy egy bölcs paktumnak köszönhetően lett köztársasági elnök: a választáson a vesztes párt kapott lehetőséget a jelölésre, ezzel indult el a rendszerváltozás utáni politikai élet. A mai polarizált politikai légkörben tanulságos felidézni alakját. Ennyire közkedvelt politikusunk ugyanis azóta se volt. Folyamatos listavezető volt a politikusok népszerűségi rangsorában, nemcsak saját pártja, hanem a konzervatív értékek képviselői között is. Ebben sok tényező közrejátszik, maga a rendszerváltás utáni különleges történelmi helyzet is, és figyelemre méltó személyes nyitottsága, melynek jó táptalajt adott családja. Szülei, nagyszülei között volt zsidó, külön- böző keresztény felekezetekhez tartozók, édesanyja dél-erdélyi származású, édesapja budapesti volt.
Megbízatása elején, 1990. augusztus 3-án így nyilat- között: „… egykori tanítómestereim, bajtársaim és barátaim névsora bizonyítja, hogy nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája. Világéletemben – pártban és párton kívül – a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is érlelődő magyar demokráciát. A jövőt…”
Prokopp Katalin
Fotó: wikipedia.hu
Új Város – 2016. február