Életmód  ÉRZELMEINK

 A harag minden emberben jelen van. Mit kezdjünk vele?

Az utóbbi időben fel­kapott téma lett a harag, egyike az ún. primer érzelmeknek, melyek vele szület­nek az emberrel. Előtérbe került egyrészt azért, mivel a tévét és a közösségi há­lókat elárasztja a – valódi vagy tettetett – dühös hang­vétel, másrészt, mert sür­gősen szeretnénk hatékony módszert találni, amivel kezelni tudjuk a bennünk felgyülemlett indulatot, és megakadályozhatjuk annak kirobbanását. Társadal­munkban, ahol az emberek egyre több kapcsolatban, gyakran mégis fizikailag és pszichikailag egymástól távol élnek, nagyon erős dühkitörésekhez is vezet­hetnek a félreértések és a frusztrációk. Hogyan kezel­hetjük, „hatástalaníthatjuk” mérgünket?

„Az egész testet igénybe veszi, ha megharagszunk – magyarázza Ezio Aceti fejlődéspszichológus. – Fel-gyorsul a szívdobogás, megnehezül a légzés, és az embert elragadja egy féktelen késztető erő, hogy tegyen valamit a felgyűlt feszültség csökkentésére. Ez a tett azonban gyakran olyan jellegű, hogy tovább növeli a dühöt, így az ille­tő ördögi körbe kerül. Mit tehetünk? Fontos lenne, hogy néven nevezzük ha­ragunk okát, hozzászok­junk, hogy ezt az érzést összekapcsoljuk az önref-lexióval. Így fokozatosan beletanulunk, mit tehe­tünk anélkül, hogy ezzel magunkat vagy másokat károsítanánk.”

Hogyan segíthetünk egy dühös gyereken vagy akár felnőttön? Carina Rossa pszichopedagógus szerint mindenekelőtt meg kell próbálnunk megnyug­tatni, és segíteni abban, hogy megértse, mit érez, és melyek haragjának le­hetséges következményei. Ezután javasolhatunk fe­szültség levezető vagy olyan tevékenységeket, amelyekben ő a főszerep­lő, és lehetősége nyílik rá, hogy kifejezze az érzéseit. Közben szavainkkal, gesz­tusainkkal biztosítanunk kell teljes bizalmunkról és feltétlen szeretetünkről. Francesca Ballanti pszi­chológus és Simone Consegnanti pedagógus is felhívja rá a figyelmet, mennyire fontos, hogy „meghallgassuk a harag­ban kifejeződő szenvedést, és segítsünk, hogy ne rom­boló, hanem építő úton fej­lődjön tovább”. Valóban, a harag az egyik legijesztőbb érzelem, ezért gyakran pró­báljuk száműzni, letagadni, elnyomni, mintha negatív érzelem lenne. Ilyen módon elfelejtjük, hogy a haragnak is megvan a maga létjogo­sultsága, és mint minden másnak, van eleje, kibon­takozása és vége. Bizonyos kapcsolati helyzetekben, és így a családban is, egy ember dühe „ragályossá” válhat és robbanékonnyá teheti a hétköznapokat.

Giuseppe Iorio testne­velő tanár, szintén felhívja a figyelmet, hogy „a harag nem kizárólag rossz dolog. Energiával tölt el, hogy küzdjünk az igazságtalan­ság ellen, megkérdőjele­zi a magunkkal szemben táplált negatív érzéseket, valamint megkönnyíti, hogy kivívjuk mások meg­becsülését”. Az érzelmek, a düh és a konfliktusok átélésének kiváló színtere a sport, „ahol test, ész és szív az itt és most-ban él, és az embernek már csak azután van lelkiismeret-furdalása, miután jól megmondta a magáét. A sport – állít­ja Iorio – segít, hogy az élet bajnokává válj, azaz olyan felnőtté, aki a saját és mások érzelmeiben képes eligazodni. A sport arra tanít, hogy fejlődjünk, hogy ne a másikat, a bírót, az ellenfelet hibáztassuk, hanem saját erőforrása­inkkal és képességeinkkel gazdálkodjunk okosan”.

Végül, társadalmi szinten „lényeges, hogy a külön­böző nevelő környezetek (iskola, család, stb.) közös nyelvet beszéljenek, és így következetesen kísérjék el a gyermeket a fejlődésben. Nagyon fontos – zárják Ballanti és Consegnanti –, hogy a korai megelőzésre fektessünk hangsúlyt (mind a gyerekeknél, mind a szü­lőknél és leendő szülőknél), azaz ne nyomjuk el ezt az ér­zelmet – akkor sem, ha már erőszakos vagy agresszív viselkedésbe torkollott –,hanem törekedjünk arra, hogy ezek a természetes indulatok egyensúlyba ke­rüljenek, és pozitív célra irá­nyuljanak.

Sara Fornaro

Fotó: © Depositphotos.com/ Sean Prior

Új Város – 2016. január