IMAHÉT

Nemrég jelent meg a keresztények egységéért megrendezendő imahétre Lettországban összeállított szöveg- és elmélkedésgyűjtemény.

A lett egyház története Szent Menyhért (1134–1196) püspökké szentelésével kezdődik. Menyhért szerzetes volt, idős korában érkezett Lettországba, hogy Krisztus igéjét hirdesse. Később Albert von Buxthoevent nevezték ki a terület püspökévé, aki 1201-ben megala­pította Riga városát. III. Ince pápa támogatásával elindította az északi keresztes háborút, amelyben az általa létrehozott katonai rend, a „Frates Militiae Christi” tagjai vettek részt. Az imahétre kiadott szöveg szerint „szomorú, hogy néhányan az első misszionáriusok és keresztes lovagok közül az erőszakhoz folyamodtak és így elferdítették az evangélium lényegét”. Később Riga lett az egyik első város, amely csatlakozott a Luther Márton-féle reformációhoz. A 18. században cseh testvérek (a Moráviai Egyház herrnhuti közösségének tagjai) érkeztek az országba, akik többek között a Herrnhuter Losungenként ismert bibliai szövegrészletek és a hozzá­juk tartozó napi meditációk alkotói voltak.

Az évszázadok során Lettország svéd, lengyel, német és orosz uralom alá került, a második világháború alatt pedig háromszor is megszállták az országot: először a szovjetek, majd a németek, s végül ismét a szovjetek. A dinasztiák gyors egymásutánja a különböző felekezetek elterjedésére is hatással volt; az elnyomástól való félelem pedig sokakat külföldre űzött. A náci megszállás alatt gyakorlatilag teljesen eltűnt a zsidó közösség. A sztálini időszak alatt százötven­ezer embert öltek meg vagy vittek a gulágra. A totalitárius rendszer hatalmas szenvedést jelentett a lett népnek, és egy feszültséggel, gyanak­vással teli légkört állandósított.

Az imahétre kiadott szöveg így ír a kommunizmus időszakáról: „Lettor­szág népére a mai napig árnyékot vet a szovjet fennhatóság története. A sok nyomorúság és fájdalom olyan sebeket okozott, amelyeket ma is nehéz megbocsátani. Ez éppen olyan nehéz kő volt, mint amely Jézus sírját elfedte. Az ilyen sebek lelki sírba helyeznek bennünket.

De ha a mi szenvedésünk egyesül az ő fájdalmával, akkor a történet nem a lezárt sírral ér véget. A földrengés az Úr feltámadásakor az a világren­gető esemény, amely a mi sírunkat is megnyitotta, és megszabadít az egymástól elválasztó fájdalomtól és keserűségtől.”

A hivatalos adatok alapján Lett-országban 2011-ben a népesség 34,3%-a evangélikus, 25,1% katoli­kus, 19,4% ortodox, 1,2% valamilyen más keresztény felekezethez tartozik (baptista, adventista, pünkösdista), míg 20% tartja magát nem vallásos­nak vagy más vallásúnak. Számos jelentős ökumenikus kezdeményezés indul, melyek az egyházak közötti igazi barátságon és testvériségen alapuló kapcsolatból születnek.

A nehézségek és a törékenység tudatában a lett keresztények hatá­rozott szavakkal tesznek tanúságot a keresztény hit ereje mellett. Közös reményüket a gazdag népi hagyomány is táplálja, mint például a dainas, a rövid költemények és énekek gyűjte­ménye, amelyekben oly szenvedélye­sen kérik a szabadság és igazságosság ajándékát.

Donatella Coalova

Fordította: Kovács Bertalan

Fotó: upedi.altervista.org

Új Város – 2016. január