A készülő filmet maga a rendező mutatja be.

A Bridges in Europe: Past and Future (Hidak Európában: múlt és jövő) program keretében készülő Border Men, (Határemberek) két ember történetéről szól, akik átléptek a hidegháborús, keményen őrzött határokon, hogy elmondják a testvériség üzenetét. De szól a kelet-európai országokban üldözött keresztények százezreinek jajkiáltásáról is. Végül pedig a Fokoláre Mozgalom lelkiségéről, melyet Isten éppen azért hívott életre, hogy belépjen az ateista világba. A dokumentumfilm főszereplői: Pavel Hnilica jezsuita pap, a földalatti szlovák egyház püspöke, aki az 50-es években Olaszországba szökött, hogy megmeneküljön a börtöntől, és hogy XII. Piusz pápát tájékoztassa a vasfüggöny mögött élő, üldözött egyház helyzetéről. A másik Guido Mirti, ismert nevén „Cengia”, olasz fokolarinó, aki XII. Piusz pápa kérésére 1955-től 1963-ig, prágai bebörtönzésének évéig, rendszeresen utazott Csehszlovákiába, Magyarországra, Lengyelországba és az NDK-ba. Az igazi okot, a Szentszék és a csehszlovák püspökök közti kapcsolattartást kereskedelmi tevékenységgel leplezte.

 Pavel Hnilica halálának 10., Guido Mirti halálának 20. évfordulójára, 2016. márciusára készül el a film magyar és olasz nyelven, az európai uniós Youth in Action projekt, a New Humanity nemzetközi civil szervezet, valamint a Renovabis és a Kirche in Not alapítványok támogatásával és finanszírozásával. A dokumentumfilmmel szeretném bemutatni a Fokoláre Mozgalom történetének egyik lenyűgözően érdekes részét, és a vasfüggöny lebontásában játszott szerepét. Ezenkívül, mivel egy sorozatról van szó, a már megjelent filmekkel együtt (Az NDK orvosai és YOLO) az új nemzedékek kezébe egy különleges kulcsot adjak az események olvasásához: az evangéliumi szeretetet, mely egyetemessége miatt minden társadalmi és történelmi helyzetben meglepő eredménnyel használható.

 A forgatókönyv írása és a forgatás közben elsőként élhettem át ennek a szeretetnek az erejét, mely az ingyenességre nyitott, de ezt tapasztaltam sok közreműködő személy és intézmény részéről is. A köszönetnyilvánításnak se vége, se hossza, ez a film végén futó hosszú stáblistából lesz érthető. Itt csak azt a 46 profi és amatőr színészt szeretném kiemelni, akik a kánikulában zokszó nélkül játszottak télikabátban, sapkában, valamint a Hotel Swingcity munkatársainak készségét. Nem felejthetem ki a jelmezkészítőket se, akik az öt rabruhát tervezték és varrták meg. De mind a 70 ember, aki anyagi segítséggel, felszereléssel, tanácsokkal hozzájárult a felvételek elkészüléséhez, megtapasztalta, hogy a projektben olyan értékek kerülnek tartóra, mint a megosztás, az ajándékozás, a hűség, és a döntésekhez szükséges bátorság. A Border Men mindannyiunknak üzen: bárhol is vagyunk, legyünk mindig a párbeszéd emberei.

 Cinzia Panero

Fotó: Cinizia Panero albumából

Új Város – 2015. november

K u l t ú r a  –  FILM