Szeptember 22. és 27. között tartották Philadelphiában a Családok VIII. Világtalál­kozóját. A kongresszuson és találkozón Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konfe­rencia családreferense is részt vett.

A Magyar Kurírnak adott interjújá­ban visszatekintett a világtalálkozók eddigi történetére, prioritásaira. 1990 és 2008 között a keresztény ember társadalmi-politikai felelős­ségéről volt szó. 2008 és 2012 között inkább arra figyeltek, hogy a statiszti­kák hogyan támasztják alá az egyház tanítását a családról.

A mostani világtalálkozó lényegét Vincenzo Paglia olasz érsek, a Család Pápai Tanácsa jelenlegi elnöke úgy fogalmazta meg, hogy ez a szinódus megnyitó szakasza. És ha ez így van, akkor nagyon érdekes a kongresszus üzenete: világosan és bátran szól­junk az élet, a házasság és a család védelméről.

Az egyik fő üzenet az volt, hogy az embert ne büszkeséggel, hanem felelősséggel töltse el a tudat, hogy Isten képmására teremtetett. Isten képmásának lenni méltóságot jelent, és ugyanakkor küldetést is.

Érdekes előadás hangzott el arról, hogy a család világosság a sötétség­ben. Jelképes cselekedet a Bibliában, hogy Isten előbb alkotja meg a világosságot, vagyis a fényt az ember számára, hogy tudjon tájékozódni, majd megteremti az embert, mint személyt, aki ha feladja emberi voltát, sötétséget áraszt.

Az egyik előadó arról beszélt, hogy a nemiség nem sztereotípia, hanem archetípus. A sztereotípiákat lehet cserélgetni, mint sok minden mást is, de az archetípust, az ősképet nem: az adott. Ha mégis meg akarjuk változ­tatni, akkor az ember önmagával száll szembe. A Fülöp-szigetekről Tagle bíboros, Manila érseke úgy fogal­mazott, hogy „a család a sebzett szív otthona”. Szerinte mindnyájan sebe­ket hordozunk, és leginkább a család képes meggyógyítani ezeket.

Összeállította: Prokopp Katalin

Fotó: Magyar Kurír

Új Város – 2015. november

CSALÁDOK