Az élet és a fizika szépsége
TUDOMÁNY
Giulio Meazzini
Interjú az olasz Fabiola Gianotti fizikussal, a CERN kinevezett főigazgatójával, a loppianoi Renata Borlone-díj kitüntetettjével.
Fabiola Gianotti ma egyike a világ legismertebb személyiségeinek. Rómában született, Milánóban tanult fizikát, és immár 20 éve munkatársa Genfben a világ egyik legnagyobb laboratóriumának, a CERN-nek. Itt a hatalmas, 27 km hosszú földalatti részecskegyorsító, az LHC egyik kísérleténél, az ATLAS-nál dolgozik. 2012. július 4-én ő jelentette be a régóta keresett Higgs-bozon felfedezését, amellyel megerősítették az összes ismert mikrorészecske természetét leíró Standard Modellt. Nemrég kinevezték a CERN főigazgatójává, első nőként a történelemben. Ez év februárjában az olaszországi Loppianóban megkapta a Renata Borlone-díjat „magas színvonalú szakmai munkájáért, a tudományos kutatás iránti szenvedélyéért és az ATLAS kísérletben dolgozó számos tudós és kutató munkájának eredményes összehangolásához szükséges emberi kvalitásaiért”.
Ahogy az interjút készítjük egy kávé mellett, miközben egy csapat egyetemista szelfizni szeretne vele, mélyen megérint egyszerűségével, közvetlenségével, tiszta és őszinte tekintetével. Ugyanez az egyszerűség, ugyanez a „melegség” áradt belőle az emberek felé, akik a loppianoi auditóriumban gyűltek össze, amikor megérkezett a Renata Borlone-díj átadási ünnepségére.
Megváltozott az élete, miután kinevezték a CERN főigazgatójává?
Az elmúlt két évben, a Higgs-bozon felfedezése óta nagy társadalmi érdeklődést tapasztalunk a kutatásunk iránt. Nem azért választottam a fizikus szakmát, hogy a rivaldafénybe kerüljek, így a népszerűség eléggé meglep, sőt néha zavarba ejt, de alapvetően pozitívan értékelem, hogy ennyire érdekli az embereket az alapkutatás.
Néhány hónapja indították újra a részecskegyorsítót. Milyen eredményekre számít?
Sosem döntöm el előre, hogy mit várok, mert minden a természet kezében van. Bármit is mutat nekünk, örömmel fogadjuk. Ez a kutatás igazi szépsége: sosem tudjuk, mi következik. Néha egy részecske után loholunk, vagy egy bizonyos felfedezésre számítunk, és aztán valami teljesen mást találunk, akárcsak Kolumbusz, aki Indiába indult, és felfedezte Amerikát.
Tehát megduplázzák az erőfeszítést, és…
…azt reméljük, hogy új fizikát találunk, új részecskéket, új jelenségeket, amelyek – legalább részben – segítenek megválaszolni a számtalan, feleletre váró kérdést. Például hogy miből áll a sötét anyag, vagy hogy miért van az anyag túlsúlyban az antianyaghoz képest.
A CERN-ben dolgozó tudósok különböző országokból származnak, más a kultúrájuk, mások az elképzeléseik és a meggyőződésük. Hogyan tudja összehangolni őket?
60 év elteltével a CERN immár 11 ezer tudós között teszi lehetővé az együttműködést, több mint 100 különböző nemzetiségből. Néhányan közülük olyan államokból jönnek, amelyek nem ismerik el egymást. Én 1996 óta a CERN-ben élek, ebben a kultúrában nőttem fel, ezért számomra természetes ez a közeg, ahol a kollégák a világ minden tájáról közösen dolgoznak az együttműködés szellemében. Mint minden emberi tevékenységben, itt is megvan a versenyszellem, a szimpátia vagy az ellenszenv, de ezek mind személyes szinten maradnak, és nem azon múlik, hogy ki honnan jön. Emiatt tehát nem aggódom: a CERN-ben magától adódik, hogy közösen dolgozunk, a sokféleség számunkra természetes.
A hatalmas gyorsítókkal végzett kísérleteket felváltják majd a kisebb plazmagyorsítók?
A nagy részecskegyorsítók, mint az LHC, az elérhető legnagyobb energiát célozzák. A plazmagyorsítók még nem értek el ehhez az energiához. Folytatni fogjuk a fejlesztésüket, hogy nagy energiára is eljussunk a kisebb, kompakt gépekkel. A jelenleg nyitott kérdések megválaszolására az egyik legjobb módszer a nagy energián lejátszódó jelenségek megfigyelése, karöltve más – ezt kiegészítő – módszerekkel: a teleszkópokkal és a földalatti laboratóriumokkal (mint például a Gran Sasso Tudományos Intézet részecskefizikai laboratóriuma).
Komoly finanszírozásra is szükség van…
Ahogy a CERN példája is mutatja, a kutatás hatalmas előnyökkel jár a társadalom számára. De az alapkutatás önmagában is fontos, a mindennapi élet számára nyújtott hasznán túl, hiszen a természet megismerése az ember vissza nem utasítható kötelessége. Akárcsak a művészet. Miért is kell koncerteket támogatnunk vagy múzeumokat fenntartanunk? Tudás és művészet: ezek a gondolkodó ember legmagasabb szintű megnyilvánulásai.
Nem is beszélve a szépségről…
Csodálattal állunk a természet látványa előtt. Engem mindig is elbűvölt a matematikai egyenletek szépsége, amelyek leírják az alapvető fizikát. Egy papírfecnire is fel lehet őket írni: néhány rövid sor, gyönyörűek a maguk egyszerűségében. Van még egy másik dolog, ami engem mindig is kíváncsisággal töltött el. A részecskefizika rendkívül szimmetrikus, mi azonban mégis apró aszimmetriáknak köszönhetően létezünk, amik ennek a szimmetriának a sérülései, mint például a Higgs-bozon, vagy az anyag és az antianyag közötti aszimmetria.
Néhányan folyton azt mondogatják, hogy a tudósok mind agnosztikusok vagy nem hívők…
A CERN 11 ezer kutatója között jelen vannak a legkülönfélébb vallások, a buddhizmus, az iszlám, a kereszténység, akárcsak az agnoszticizmus és az ateizmus. A fizika nem bizonyítja és nem is tagadja Istent. Hogy valaki hisz vagy sem, egy személyes tényező, nem függ a foglalkozásától.
A CERN-t nagyon sok fiatal látogatja. Milyen tanácsot adna egy diáknak?
Először is, hogy nagy elhatározással és lelkesedéssel kövesse saját álmait és ideáljait. Az út nehéz, és az élet mindig új kihívásokat tartogat. Fontos, hogy ne inogjunk meg, bátran haladjunk előre, de sok alázattal és szerénységgel próbáljuk adni a legjobb önmagunkat.
Amikor megkapta a hírt a díjról, mire gondolt?
Már korábban hallottam Renata Borloneről. Fantasztikus ember volt, és nagy örömmel fogadtam ezt a kitüntetést.
A CERN első női főigazgatója egyszerűséggel fogadta a kitüntetést.
Forrás: CN Fordította: Kovács Bertalan
Fotó: CN (3)
Új Város – 2015. október