Együtt vagyunk rendben
SZERZETESEK ÉVE
Prokopp Katalin
Szeptember 18-19-én az Erzsébet-híd lábánál meglepően rendezett sokadalomra lehetett figyelmes az arra járó. A Szerzetesek Tere került ugyanis megrendezésre a Belvárosi templom tövében, melyen történelmünk minden kora tetten érhető. A jó időt kérők imája hatékony volt, szombaton egész nap hét ágra sütött a nap. Ki-ki megtalálhatta a kedvére valót: volt itt szerzetesi piac, kézműves foglalkozás, orvosi sátor, a szerzetesi iskolák, szervezetek készítette előadások, kerekasztal beszélgetések… „Veled együtt” – ezzel egészült ki az eseményre a néhány hónapja „Rendben vagyunk” mottóval meghirdetett kampány, amelyen keresztül lehetősége nyílik a közvéleménynek bepillantani az Istennek szentelt emberek hivatásába és küldetésébe. Most főként ez utóbbi, a társadalmi küldetés kapott szót. De az „együtt” már abban is megmutatkozott, hogy egy-egy programot a különböző rendek tagjai közösen animáltak. „Közel vagytok az emberek aggodalmaihoz és várakozásaihoz, osztoztok nehézségeikben és reményeikben – fogalmazott Ferenc pápa videóüzenetében, és így buzdított: Kérjetek az Úrtól együttérzésre képes szívet, hogy le tudjatok hajolni az emberek testi-lelki sebeihez, és sokakhoz el tudjátok vinni Isten vigasztalását.” A pápa gondolatait fűzi tovább az esemény kezdő üzenete, a szerzetesek fontos keresztény alapokat megfogalmazó állásfoglalása a menekültkérdésről.
|
„Nem azért szólunk, mintha birtokában lennénk a megoldásnak – látnivaló, hogy ma nem birtokolja ezt senki –, s nem azért szólunk, mintha ma, most szavakra lenne szükség. De olykor a szó is tett, cselekvés, amely hat és alakít. (…) »Együttérzésre képes szív« – úgy hisszük, erre van ma a legnagyobb szükség. Hogy együttérzők tudjunk lenni, hogy meg tudjuk nyitni szívünket a másik felé; a másik felé, aki idegen; a másik felé, aki különbözik tőlem, tőlünk. S természetesen szeretnénk együttérzők lenni magyar honfitársaink felé is: szeretnénk megérteni a félelmeket, a bizonytalanságot, s tapasztalatból tudjuk mi is, mit jelent az ösztönösen ébredő elutasítás az idegennel, az ismeretlennel szemben. S hisszük, hogy Jézus Szentlelke mindig, ma is arra hív minket, hogy bátorsággal és bizalmat szavazva megnyissuk szívünket a másik felé. Hazánkban, ahol oly nagyon hiányzik a társadalmi bizalom, az egymás iránti bizalom, nem szeretnénk belenyugodni abba, hogy közösen azt éljük át, elzárjuk szívünket mások szenvedése elől. Akármi is legyen a helyes politikai megoldás – s egyértelmű, hogy itt okosságra és távlatos bölcsességre van szükség –, egy biztos: csak annak az embernek és annak az országnak van jövője, aki és amely képes az együttérzésre, képes átlépni a bizalom küszöbét, aki meg tudja osztani a sajátját, s képes odalépni irgalmas szamaritánusként testvére testéhez és sebéhez, hogy ott titokzatos módon találkozzék Jézus testével és sebével. (…)” Forrás: Magyar Kurír |
TÁRSADALMI BIZALOM
Fotó: Gieszer Richárd (2)
Új Város – 2015. október