T á r s a d a l o m     BEVÁNDORLÓK 1.

Maddalena Maltese

Partot érnek, de hogyan?

Számok és történetek. Több mint 1600 befogadó szervezet és intézmény, improvizáció és integrációs törekvés Olaszországban.

„Tudja, milyen a helyzet itt nálunk? A raktár­ban, ahol eddig articsókát tartottunk, most keresztényeket tartunk, túlélőket összezsúfolva.” Nem sokat köntörfalaz az Etna lejtőjén található, bevándorlókat befogadó központ vezetője. Több mint húsz éve ad menedéket a Földközi-tengeren érkezetteknek. A „keresztények” a szicíliai szóhasz­nálatban egyszerűen embert jelent, de a jövevények más vallás követői: erről tanúskodik a túlélőkészletükben található imaszőnyeg is. Egyértelmű, hogy a raktárt, amibe az összecsukha­tó ágyak többé-kevésbé rendezetten be vannak pakolva, nem nevezhetjük befogadó központnak. Ez csak egy a „partraszállási szükséghelyzetből” adódó sok anomália közül.

Olaszország körülbelül húsz éve él együtt a tengerről érkezőkkel: először a kurdok jöttek, később az albánok, majd Magreb, most pedig a Szubszaharai Afrika és Szíria lakói. Nincs idő a filozofálásra, amikor csörög a telefon a prefektúrán, hogy bejelentsék az újabb – egyre nagyobb számban – érkezőket. Szállásra van szükség mindenütt, főként a déli tartományokban, akkor is, amikor a személyek kivizsgálása és az engedé­lyek megadása még nem ért véget, vagy akár el se kezdődött.

A Mare Nostrum, majd a Tritum műveleteket Augusta kikötőjéből irányítják. Itt egy faipari üzem három épületében alakítottak ki az egye­dül érkező kiskorúak számára egy befogadó helyet, alvótermekkel és zu­hanyzókkal. Nem volt ebédlő, csak az udvar vagy az ágyak, ahová le lehetett tenni a segélycsomagokban érkezett ételt. Szerencsére keveset esett az eső, így a szentjánoskenyérfa alatt rögtönöztek ebédlőt és sportpályát.

Alig egy év után azonban bezárták ezt a központot. Országszerte 1657 ideiglenes befogadó hely létesült, főként északon. Jelenleg tizennégy befogadóközpont várja a menedék­kérőket, többségük délen, mindegyik ezer fölötti lakóval. Végül 20000 embernek adnak otthont a Menedék­jogot Kérők és a Menekültek Védelmi Rendszeréhez tartozó épületekben.

2015 márciusában frissítették a Belügyminisztérium adatait, és az utóbbi hetek partraszállásai után kétségkívül megugranak majd a már most is magas számok. Gondoljunk csak bele, 2015. január és február hónapban 69 partraszállás volt, míg a 2014. évben összesen 46. Jelenleg 67000 bevándorló tartózkodik olasz földön. Ha a származási országo­kat soroljuk – Mali, Szíria, Nigéria, Gambia, Szomália… – olyan, mintha a háborúk, a nyomor, a rabszolgaság, a diktatúrák, vallásüldözések térké­pét nyitnánk ki, ahol nem lehet jövőt tervezni. Itt legalább életben vannak.

Davide a szombati napot gyakran tölti a firenzei vasútállomáson, hogy fogadja a bevándorló csoportokat és a fogadó állomásokra irányítsa őket. Feleségével, Carlával és három gyermekükkel megnyitották Agrotu­risztikai Központjuk kapuit a túlélők előtt. Csatlakoztak Toszkána megye javaslatához, amely lehetőséget ad a beilleszkedésre kisebb intézmé­nyekben, befogadó projektek létre­hozásán keresztül. „Központunkban körülbelül 50 személyt fogadunk be – meséli. – Mikor megérkeznek, nagyon kevés ruhájuk van, és gyak­ran nincs rajtuk cipő. Megosztjuk a két szomszéd falu lakóival ezeket a sürgető szükségleteket, és mindenki küld valamit. Vendégeinknek arra van a legnagyobb szüksége, hogy érezhes­sék, nem tárgyak, hanem emberek, akiknek megvan a maga története, élete, barátai és álmai.” Elvileg csak néhány napig kellene itt maradniuk, de hetekig, sőt néha hat hónapig is itt tartózkodnak. Davide és Carla lemondtak a 35 eurós szállásdíjról, és csak 12 eurót kérnek, a többi költséget a turizmusból és a falubeliek nagylelkűségéből fizetik. „Mesélünk nekik a munkánkról, a fiatalok és a családok élettörténeteiről. Most egy kiállítást szervezünk, mert tudjuk, hogy az előítéleteket és a félelmet nehéz kiirtani az emberek szívéből.”

Ezek az adatok és a helyszínek, de keveset tudunk arról, hányan vesztek a tengerbe: legalább hat, ha nem hétjegyű számról van szó, emberek tömegéről, amit senki se tud összeszámolni.

Forrás: CN 2015/9

Fordította: Prokopp Katalin

Új Város – 2015. június