É l ő f o r r á s  VELÜNK MARADTÁL

Doriana Zamboni

Isten „dologgá” lett

Egy nap beléptem a temp­lomba, és ahogy letérdeltem az Oltáriszentség elé, azon­nal egy gondolat, szinte egy hang futott át az agyamon: „Milyen buta vagy, hogy egy darab kenyeret, egy dolgot imádsz!” Hitem persze azonnal felül akart kerekedni, és válaszként ilyesfélét gondoltam: „Ha nem imádnám ezt az ostyát, akkor biztos öntenék magamnak egy aranyborjút. Mi, emberek, nem vagyunk képesek úgy élni, hogy ne töm­jéneznénk valakit, ha mást nem, saját magunkat.” Aztán kimentem a templomból és úgy gondoltam, hogy ez csak egy pillanatnyi érzés volt, futó gondolat. Ezzel szemben mintha egy tüske maradt volna a lelkemben. Világos teológiai defi­níciókba kapaszkodtam, logikus magyarázatokba, ezek kielégítették ugyan az elmémet, de a lelkemet nem tudták megnyugtatni.

Persze az élet, a munka ment tovább, de ez a gyötrődés a ben­sőmben nem hagyott nyugodni. Az volt a benyomásom, hogy olyan vagyok, mint a hajótörött, akinek van még ereje úszni, de milyen cél felé? Ide-oda dobáltak a hullá­mok. Ismételgettem magamban, hogy hiszek az Eucharisztia isteni voltában. De ez csak egy szó volt számomra, és ha kimondtam, fájt.

Múltak a hónapok, és egyik reggel, teljesen váratlanul… partot értem. Lelkem mélyén kirajzolódott a megoldás, a balzsamot jelentő magyarázat: „Igaz, hogy az Eucha­risztia csak egy darab kenyér, egy dolog, de az egyetlen olyan dolog, ami nem a Földről származik. A Jelenések Könyve biztosít bennünket arról, hogy „új Ég és új Föld” vár ránk, dolgokról beszél, és nem fantáziaszüleményekről vagy szellemekről. Ott is minden meglesz, de az„más” dolog lesz, és minden dolog Isten lesz.

Megértettem, miért a másik élet záloga az Eucharisztia. Maga az élő Krisztus maradt itt közöttünk kenyér színében. A teremtett dolgok közül Ő az egyetlen érték, ezért ha Vele táplálkozunk, minden másnak értéket adunk.

A körülöttem lévő világ, amire úgy tekintettem, mint pusztán anyagi valóságra, lerombolta bennem az egyetlen igazi értéket, ezért éreztem magam hajótörött­nek. Most azonban béke töltött el, és elrendeződött az életem. Meg­láttam, hogy bár titokzatosan, de az új Ég és az új Föld a valós jövő, az életem folytatása.

Fotó: CN

Forrás: CN, 2015/3

Fordította: Tóth Judit

Új Város – 2015. május