L e l k i s é g  EUCHARISZTIA

 Chiara Lubich

Isten nagy „találmánya”

 Folytatjuk a Fokoláre Mozgalom alapítójának naplójából és beszédeiből vett, eddig még kiadatlan részletek közlését, melyek az „isteni együttélés” újabb árnyalatait juttatják kifejezésre Krisztus és a belőle táplálkozó keresztény között.

 

 A keresztény élete az Eucharisztia. Egész napunk ebben összpontosul, ebben a találkozásban, ebben a beszélgetésben. Itt a világ számos ügyét el lehet rendezni, azzal a hittel, hogy már meg is kaptuk.

1970. március 27.

 

Néhány napja intenzívebb életet kezdtem az Isten­nel való egységben. Tény, hogy Isten az otthonomban lakik, mivel az építész úgy tervezte, hogy a kápolna a ház középpontjában legyen. Ott van az ajtón túl, és észreveszem, hogy bár érzékeink számára nem jele­nik meg, mégis hat, mert behatol a lelkekbe. Nagyon tapintatosan érezteti jelenlétét, és ha befogadjuk, akkor nagyobb teret foglal el a lelkünkben. A léleknek mindig megvan a lehetősége, hogy ne fogadja be Őt, de képes arra is, hogy hozzászokjon ehhez az isteni jelenléthez. Ennélfogva az életem oly mértékben megváltozott, hogy szinte lelkiismeret-furdalásom van, annyira szép így. Ugyanakkor érzem, arra hív, hogy fölfelé tartsak a cél felé, a másik életbe. Arra tanít, hogy összeszedjem magam, mindahányszor letérek a vágányról, és olyan pillanatokat, olyan órákat éljek meg, olyan munkát végezzek, mely megmarad, mert szeretet.

1971. február 2.

 

Ma reggel a következő gondolat jutott eszembe: ha jók akarunk lenni, akkor arra kell törekednünk, hogy nagyon jók legyünk, hisz szándékaink sohasem teljesülnek teljes mértékben, százszázalékosan, mindig túlmutatnak azon, ami lehetséges. Ha jók akarunk lenni, ahhoz azt kell elhatároznunk, hogy szentté válunk, de ha szentté akarunk válni, akkor arra kell törekednünk, hogy Isten legyünk. És az Eucha­risztiával ez lehetséges.

1976. december 7.

 

Hol van a Szentlélek? Fél órával ezelőtt áldoztam és az eucharisztikus Jézus a szívembe költözött. És mit hagyott maga után? A Szentlelket. Ha Ő ott van, és lelki­leg „megérinthetem” Őt, akkor személyes kapcsolatom lehet vele. Ha magamba nézek, tudom, hogy ott van a Szentlélek, akit az eucharisztikus Jézus hagyott maga után.

1976. június 2.

Valaki azt mondta az eucharisztikus Jézusról, hogy olyan, mint „a Nap, mely minden reggel felkel”. Nagyon szeretem ezt a Napot, mely mindig újból fényt áraszt ránk, táplál és erőt ad, hogy „isteniek” legyünk egész nap, mert különben, ha elszalasztjuk a találkozást Jézussal az Eucharisztiában, akkor kia­padnak a forrásaink, és „emberiebbé” válunk, kevésbé „istenivé”.

1976. december 30.

Attól a pillanattól fogva, hogy Isten – nem más, mint Isten – emberré lett és eljött a földre, logikus volt, a szeretet logikája kívánta meg, hogy itt maradjon. Az Eucharisztia tehát Istennek az emberek iránti szere­tetéből fakadó csodálatos találmánya.

1980. július 1.

 

Forrás: CN 2015/4

 Fordította: Tóth Judit

Fotó: © Depositphotos.com/ Galyna Andrushko

 

Új Város – 2015. május