L e l k i s é g  EUCHARISZTIA

Chiara Lubich

A mennyország elővételezése

Chiara Lubich kiadatlan naplójából közlünk rövid részleteket az Eucharisztiával kapcsolatban. Ezekben az írásokban kifejezi Krisztus iránti csodálatát és háláját azért, hogy lehozta az Eget a Földre, azáltal hogy jelen van az Oltáriszentségben és a belőle táplálkozó keresztényekben.

Az Eucharisztia lehozza az Eget a Földre.

Nagyon jó lett volna Jézus idejében élni, ez két­ségtelen, de Jézus Palesztinában élt, tehát oda kellett volna mennünk, hogy találkozhassunk vele. Most viszont jelen van a föld minden pontján. […]

Isten elgondolása szerint az Eucharisztia célja bizonyá­ra a következő: Isten emberré lett, hogy megváltson bennünket, sőt, eledellé vált, hogy vele táplálkozva másik Jézussá váljunk. Más az, ha láthatjuk Jézust, és más, ha a jelenléte lehetünk, ha másik Jézus lehetünk itt a földön.

Az Eucharisztia célja, hogy Jézusból táplálkozzunk és másik Jézus legyünk, sok másik Jézus legyen, hiszen Ő úgy szeretett minket, mint önmagát.

Az Eucharisztia forrás, amelyből sokkal többet merít­hetünk, mint eddig. Minden nap áldozunk, de nem érezzük át igazán, hogy mit is teszünk, pedig ezt „ki kellene használnunk”, hogy az eucharisztikus Jézust különlegesen is szerető emberekké váljunk.

(1961. szeptember 17.)

Igazából nincs nagy különbség az Ég és a Föld között, hisz minden reggel magamhoz vehetlek, és ott látlak minden templomban, mert jelen vagy.

(1960. szeptember 14.)

Eucharisztia! Minden nap beszélhetek veled. Egyedül lehetek veled! Tudom, hogy egyedül csak értem is meghaltál volna…, de az, hogy minden nap megláto­gatsz, szinte már túlságosan is ékes bizonyítéka ennek. Elmondhatnám neked ügyes-bajos dolgaimat, hisz ezért költözöl a szívembe minden nap…, de olyan erősen érzem a jelenlétedet, és annyira tudatában vagyok személyes ajándékodnak, mint még soha, így a szívemből csupán és mindenekelőtt eféle kérés tör elő: „Kérem Tőled, a Te nevedben, hogy add meg az összes kegyelmet, amit csak adni tudsz minden élőnek… és minden megholtnak!”

(1960. szeptember 22.)

Akkor művész a művész, ha képes kifejezni önmagát alkotásában. Jézus remekműve tehát az Eucharisztia

(1960. október 9.)

Áldozáskor nem arról van szó, hogy Isten belénk költözik, hanem arról, hogy mi költözünk Isten­be. Ugyanígy, amikor Jézus köztünk van, mert az ő nevében egyesülünk, akkor Ő átölel bennünket, a mennyek országa átölel bennünket.

(1961. február 5.)

Egy alkalommal repülőn ültem, az ég üresnek tűnt, annyira élő volt bennem Jézus jelenléte az Eucharisz­tiában. Alig vártam a földet érést, hogy az euchariszti­kus Jézussal lehessek.

[…] A föld mintegy elővételezése lett a mennyország­nak, mert jelen van az eucharisztikus Jézus.

(1964. június 24.)

Forrás: CN 2015/4

Fordította: Tóth Judit

Fotó: © Depositphotos.com/ Steven Heap

Új Város – 2015. április