Megkérdeztük  PSZICHOLÓGIA

Pasquale Ionata

Tudna néhány szót szól­ni a javulásra irányuló belső kényszerről?

Nem elítélendő, ha vala­ki folyton javulni akar, sőt. Azonban olyan társadalom­ban élünk, amely sokféle szempontból behatárol, ránk erőlteti a divatot és az ízlést, és amiben folyamatosan azt érezzük, hogy bizonyítanunk kell saját egyéniségünket, kiválóságunkat és különle­gességünket. Ezért nagy az indíttatás, hogy mindig töre­kedjünk a javulásra. Tesszük ezt azért, hogy ne maradjunk le semmiben, hogy ne kell­jen úgy éreznünk, a többiek lehagytak: egyre szebbnek, gazdagabbnak, sikeresebb­nek kell tehát lennünk, vagy lelkiekben jobban fejlődni. Belső késztetésünk, hogy jobbá váljunk annál, mint akik vagyunk. Megelégedett­ségünk azonban sosem lehet teljes, és javulási kényszerünk egyre csak nő: nem bírunk megállni, sosem elégedünk meg azzal, amennyivel job­bak lettünk, könnyebben észrevesszük a hibáinkat. Valami belülről azt súgja, hogy a lépések, amiket meg­teszünk, sosem elegek ahhoz, hogy azzá az ideális ember­ré váljunk, akivé akartunk. Megdöbbentő lenne felfedez­ni, hogy az igazi természetünk valójában már bennünk van, és az egyetlen lépés, amit meg kellene tennünk, az az, hogy engedjük feltárulni saját, valódi szépségünket, az igazi „Önmagunkat”.

Próbáljátok meggyőzni magatokat, hogy valójá­ban már kialakult egészek vagytok, mint egy mag vagy egy csíra. Minden, amit kerestek: értékek, ötletek, mentális állapotok, már mind bennetek vannak. A növényeknek nincs szük­ségük a javulásra, egy ró­zsa úgy csodálatos, ahogy van. Emerson mondta egyszer: „Ezek a rózsák az ablakom alatt nem hason­lítgatják magukat az előző rózsákhoz, vagy a náluk szebbekhez. Olyanok, ami­lyenek, Istennel élnek a je­len pillanatban. Számukra nincs idő, egyszerűen csak vannak, létezésük minden pillanatában tökéletesen. Az ember azonban halogat és emlékezik. Mégsem lehet boldog és erős, amíg nem él úgy, mint a természet: a je­lenben, az időn túl.”

Összefoglalva, a tökéletes rózsát keresve nem vesszük észre, hogy minden rózsa önmaga legnagyobb töké­letességét képviseli. Mivel félünk, hogy nem találjuk meg a rózsánkat, ragaszko­dunk egy elvont „rózsa” fo­galomhoz, és nem tanuljuk meg soha, hogy „egy rózsa az rózsa”.

Forrás: CN

Fordította: Szeles Ági

Fotó: © Depositphotos.com/ Kseniia Perminova 

Új Város – 2015. március