N é z ő p o n t  Az iskola világa

Fábián Zsuzsanna

Pozitív motiváció

Az elmúlt évek során alapvető koncepcióváltás tör­tént az oktatásügyben, mely nagy nyilvánosságot kapott.

A pedagógus életpályamodell bevezetése, a szakmai életút fejlődéséről való beszámoló (portfólió) elkészítés lehetősége, a pedagógusképzés erkölcsi és anyagi támo­gatása új horizontokat nyitott. Jelentős változás, hogy a gyermekek kötelezően hároméves kortól kezdenek óvo­dába, és lehetőleg hatévesen iskolába járni. Mindez nem csupán a pedagógusokat és a szülőket érinti, jóval mélyebb és szélesebb rétegeket. Ennek a változásnak még az elején tartunk, türelemre van szükség, míg a részletek a helyükre kerülnek.

Kevesebbet hallottunk arról az erőfeszítésről, amelynek célja, hogy a pályán lévő pedagógusokat, szakembereket olyan szakértők látogassák meg időközönként, akik mun­kájuk erősségeit emelik ki pedagógiai-szakmai ellenőrzésük során.

A pedagógus életpályamodell szerinti minősítéseket, a különböző fokozatokba (pedagógus I. és II., mesterpeda­gógus, kutató tanár) való besorolásokat is szakértők végzik ettől az évtől kezdve.

Sokakkal együtt nemrégiben végeztem el azt a két tan­folyamot, amely ezekre a feladatokra készített fel. Hatalmas meglepetést jelentett, hogy szakértőként a tanítókat, taná­rokat, óvónőket, óvoda- és iskolapszichológusokat, gyógy­pedagógusokat, fejlesztőpedagógusokat pozitív látásmód­dal kell vizsgálnunk, és biztató, előremutató jellemzést, leírást kell adnunk róluk, kidomborítva erősségeiket. A ve­lük való óra- és foglalkozás megbeszélések derűs hangne­me előírás. Az esetleges hiányokat kérdés formájában kell megfogalmazni, rávezetve a kollégát ezek pótlására.

Nekem ez öröm volt, mert mindig is a pozitív motivá­cióban hittem, a többi félelmet és bizonytalanságot szül. Az a tapasztalatom, hogy a kritikus megjegyzések nyomán végzett szakmai fogások nem épülnek be a mindennapi munkába.

 Fotó: CN

Új Város – 2015. február