Ti vagytok a föld sója
FIATALOK
Kovács Bertalan
Ti vagytok
a föld sója
Több mint húszezer fiatal Prágában, a bizalom zarándokútján
A szilvesztert megelőző és az azt követő néhány napban immár harminchetedik alkalommal került megrendezésre a Taizéi Közösség által elindított bizalom zarándokútja. Évről évre rengeteg fiatal gyűlik össze Európa egy-egy városában, ezúttal Prágában, hogy együtt köszöntsék az újévet az ima és a kölcsönös egymás felé fordulás jegyében. Rendszerint mi magyarok is szép számmal képviseltetjük magunkat az ünnepen: idén vagy hatszázan indultunk együtt útnak december 28-án este.
A jelenlévőket, bár különböző egyházakhoz, kultúrákhoz és nyelvekhez tartoznak, összeköti az Istenbe vetett közös hit. Az elcsendesülés és az ima a találkozó központi eleme, naponta háromszor gyűltünk össze, hogy közösen bízzuk az életünket Jézusra. Azonban aki eljött, az korántsem csak magáért imádkozott.
A találkozó mottója, „Ti vagytok a föld sója”, azt fejezte ki, hogy nekünk, keresztény fiataloknak küldetésünk van a világban, különösen ebben a modern, széttöredezett Európában. Békét és örömöt kell vinnünk mindenhova, az erőszak helyett a szeretetet, a gazdagság hajhászása helyett a szolidaritás ideálját. Megdöbbentő volt látni és megtapasztalni, micsoda ereje van annak, amikor ennyi fiatal egyesül Jézus nevében, hogy elkötelezzék magukat a világ jobbá tétele érdekében.
Alois testvér, a Taizéi Közösség priorja nem egy szűk réteghez szólt, szavai világosan kifejezték a mindannyiunk szívében ott rejlő vágyat a testvériségre. Arra biztatott, hogy mi magunk legyünk a béke hordozói. Kezdjünk párbeszédet a keresztény egyházak között, keressük az alkalmakat a közös imára, bibliaolvasásra. Az egységről beszélt: arról, ami nemcsak tiszteli a sokféleséget, hanem a párbeszédben, a kölcsönös befogadás által kifejezetten ajándéknak tekinti a másik különbözőségeit és prófétai módon vetíti előre egy olyan Európa képét, ahol a csalódottság helyett a remény hódítja meg a szíveket.
Nem kellett sokat törnöm a fejem, vajon mit is jelentenek ezek a szavak: elég volt körülnéznem és belevetnem magam abba az életbe, ami azokban a napokban a szálláshelyeken, a tereken, iskolákban, templomokban vagy Prága nagy csarnokaiban zajlott. Rengeteg fiatalt láttam, akiknek nem jelentett akadályt a nyelvi különbség, a hűvös tornatermi szállás, vagy a septiben kiosztott és elmajszolt reggeli, hanem nagy örömmel vették ki a részüket a programból, legyen szó akár a takarításról és ételosztásról, akár a közös elmélkedésekről, és nem utolsósorban a szilveszter este megrendezett fergeteges buliról, ahol a nemzetek egymásnak mutatkoztak be egy-egy rájuk jellemző, humoros műsorszámmal.
Kovács Bertalan fotóalbumából (2)
Új Város – 2015. február